itt-ott már szóba került, hogy működik egy nagyon jó kis egyesület lakhelyemen. most egy kicsit méltatom.

nem vagyunk sokan, de nagy dolgokra vagyunk képesek. :) a szent István mellszobor a lakótelep parkjában, egyik első munkánk eredménye. persze nem egyedül. segített a megyei önkormányzat akkori elnöke, Gyenesei István, a helyi önkormányzat, de a szervezés, a gründolás kemény munkája a miénk volt. akkor még tenger szabadidőm volt, a falunapokat is főszerveztem, így adódott, az avatás ceremóniáját is levezényeltem. hatékony fogyókúra, mindenkinek ajánlom. a park fásításában, szépítésében szintén ott a kezünk munkája. hagyományt teremtettünk az újévi koccintással a közös fenyőnk alatt.  amikor nem nálunk van a szilveszteri buli, hiányzik az a koccintás. egyesületünk újságot jelentet meg, évi 3-5 alkalommal. helyi alkotók, szerzők, hírek. egy tavaszi meg egy őszi túra most már szintén hagyomány. és mivel tavaly már volt, idén meg folytattuk, az eladássorozat is az. szombaton megtudhattuk,Kanadában is van Kaposvár nevű település. pályázati pénzből megjelentettünk egy monográfiát falunkról. híres szülöttünk, Németh József festőművész kiállítását is létrehoztuk. az egyesületünk kezdeményezésére működik most már 2. éve jóga tanfolyam és asszonytorna is. a nyáron 2. alkalommal rendeztünk megyei petanque bajnokságot. karácsony előtt 2 napos gyermek képzőművészeti alkotótábort is volt nálunk. (ami most nem jut eszembe, majd még ideírom. vagy írja ide, aki olvassa, és eszébejut, mit hagytam ki.:) máris van mit: van egyesületi jelvényünk, és minden évben aranyjelvénnyel köszönjük meg a sok arra érdemes közül valakinek a munkáját.).

természetesen a nem egyesületi tagok, és az önkormányzat is kiveszi részét a programokból. de ez természetes, hiszen magunknak, a falunknak csináljuk. és jó itt élni.

végre egy felhőtlenül boldog nap! nagyon készültem erre az eseményre. végre találkozhatunk a blogos ismerősökkel, barátokkal!  és nem csalódtam! nagyszerű élmény volt látni gyuri csapatát, illetve azokat közülük, akik el tudtak jönni. maga a kiállítás csak a hátteret biztosította. persze azért rendeltem az iskolának két remek könyvet, bekukkantottam az AKG standjába, és megnézhettük kolléganőnk remek prezentációját az aktívtábla élményszerű alkalmazásáról. gyuri minden arrajárót elkápráztatott az interaktív táblához készített 1-2. osztályos programjával, és ami a lényeg, megkaptuk tesztelésre!!!!!!!!  csak szuperlatívuszokban tudok róla zengedezni. hát még az osztályom. :))

egyébként ma a volt osztályom meghívott a farsangi műsorukba szerepelni, táncolni kell csíkos zokniban, farmerszoknyában, edzőcipőben, hát érdekes látvány leszek. :) ezt megelőző osztályomból tanítványom osztályelső a középiskolában, büszkén mesélte édesapa.  kellett ma a jó hír. nem egy egyszerű nap van mögöttem.

az ajánlóba föltettem Ribakov : Nehéz homok c. regényét, de nem gondoltam volna, hogy még írni fogok róla.

újabban azt veszem észre, a könyveim vándorútra kelnek. amikor keresésükre indulok, a fiamnál találok rájuk. módszeresen végigolvassa a kedvenceimet. aztán beszélgetni is szoktunk róluk. ez a könyv őt is megrázta. én csak egy jelenetre emlékeztem igazán belőle, de az mélyen belém ivódott. minden hőbörgővel, teli szájjal gyűlölködővel elolvastatnám. vagy felolvasnám neki. aztán hagynám, gondolkodjon kicsit.

a karácsony előtti hét jól kezdődött. délelőtt felhív a fiam, reggel észrevettem-e valamit a kutyán. mert nem tud lábra állni, és nagyon sír. reggel még semmi baja nem volt. bejött, evett. én meg mentem dolgozni. most viszont nagyon beteg. tehát délben (2 órakor) csapot-papot félbehagytam, és rohantam haza. addigra a fiúk kinéztek egy állatorvost a telefonkönyvből, mert a megszokott orvosunk csak este 6-tól rendel, addig nem szenvedhet ez a szegény állat. kocsiba pakolták, és irány a rendelő. rettegve vártuk haza őket, mi lehet a baj.

a diagnózis: rövid szőrű, idősödő kutya, a hidegtől besűrűsödött a vére, ezért csuklott össze, és fájlalta a végtagjait. gyógymód: injekció, végtagmasszírozás, és benn kell tartani. kontroll egy hét múlva. az árról ne is beszéljünk... tehát cézike benti kutya lesz. jó kilátások.. masszíroztuk a lábait, megágyaztunk neki a lépcső előtt, és vígasztalgattuk. 2 nap alatt annyira helyrejött, hogy kinőtte a helyét. úgy döntött, ő választ magának másikat. lehetőleg a fiúk közelében. tehát fel a lépcsőn, és nézzük, hol a jobb? kisebbik gyerekem mindjárt megkínálta szép nagy ülőgarnitúra ülőkével. cézike azt mondta, jó lesz. másik fiam szintén csábítgatta, az se volt ellenére. hozzánk is bedugta az orrát, de én nem néztem jó szemmel, így sértődötten elvonult. anyám közben a lépcső alatt készített neki pihe-puha fészket. fehér takaró, párna, radiátor....kutyaálom. gondolta ő. de nem cézi! mint a rossz gyerek, sunnyog föl a lépcsőn, ha a helyére próbáljuk parancsolni. persze, anyám erősködik, ideig-óráig sikerül is, de amint elfordítja a tekintetét, mint a nyíl, vágtat cézike az emeletre. ennek leginkább a hörcsik látják kárát. cézár úgy döntött, a fekete csak az ő gyereke lehet, de akkor mit keres a ketrecben? megáll előttük, és fixszírozza őket. oly' mértékben, hogy a hörcsögök depressziósak lettek, nem jöttek ki a házukból, nem ettek, már értük kellett aggódni. végül betettük őket a fürdőszobába. akkor meg ott kellett résen lenni, mert ha véletlenül nyitva maradt az ajtó, cézike már ott is termett. most megint a szobában vannak, és csak akkor van gond, ha egyedül marad velük a kutya. akkor addig böködi az orrával a ketrecet, amíg teljesen  az asztal szélére nem kerül. eddig még megúsztuk tragédia nélkül :)

megtörtént a második vizit is, ár ugyanannyi, injekció, dicséret, hogy most már jól van a kutya, de ne akarjuk kiküldeni, mert megint baj lesz. szép kilátások.. közben a fiúk 2 napig nem voltak itthon. cézi nem találta a helyét. kóválygott a lakásban, kikéretőzött, aztán rögtön be, megőrjített bennünket. aztán meglett a gyógyír. behozta, lopta magával a fekete kismacskát, és rögtön idegenvezetést is tartott neki. minden helyiségbe bevitte, rohangásztak a lépcsőn föl-le, a macska meg utána, mint egy kis pulikutya. anyám persze megelégelte, és kidobta a macskát. és jött a harc. kutya ki, aztán be, és vagy sikerült a macskát is beengednie, vagy anyám győzött. nagy show volt. most már odafajult a helyzet, hogy bot van anyám kezében, ha nyitni akarja az ajtót, mert először elijeszti a macskákat, aztán kiteszi az egyik lábát, aztán beszökik a macska, akkor vagy feladja, vagy kidobja a macskát, és kezdi előlről. cézi meg figyel, kinek segítsen.

aztán elmúlt a szilveszter is, és cézike elkezdett köhögni. szörnyű volt hallgatni is. megint doktor. de most a mienk, mert a másiktól cézike fél.. diagnózis: túl száraz a levegő kutyukának. tehát most mindenhol párologtató edények vannak, ne szenvedjen cézike..

persze az alakja a sok lépcsőzéstől karcsú lett, ennyi haszna van a benti létnek. de mikor lesz már nyár?