most éppen dühöngök. hallgatom a rádiót, és arról zengedeznek, hogy mutasson példát az óvónő, ne csak beszéljen a káros hatásokról, szokjon le! legyen hiteles! sőt, legyen tökéletes! szent! mert ez munkaköri kötelessége minden pedagógusnak. és másnak? pl. politikusnak? miért kellene nekem tökéletesnek lennem? miért kényszeríte(né)nek hazugságra, megalázó bujkálásra, ha pl. dohányzom? egyébként nem, de mélységesen felháborítónak tartom ezt az álszent képmutatást, ami most a füst körül folyik. óvoda, iskola, no cigaretta, és megoldottuk a világ összes baját. mert ez a legfontosabb, legégetőbb probléma. nem a sok fájdalmas sorsú gyerek, aki senkinek sem fontos, csak a pedagógusnak. a támogató rendszer meg minden, csak nem működőképes, vagy ha az , bennem a hiba, hogy nem érzékelem.

miért ez a dühödt támadás a dohányzás ellen? nem értem. én még olyan elhanyagolt gyereket nem láttam, akinek a szülei elcigarettázták a családi pótlékot, de olyat már számtalant, akinek elitták. olyat se láttam, hogy cigarettás bódulatban kikergette éjnek évadján a családot az apa. alkohol hatása miatt nem egy volt tanítványom szenvedett hosszú időn át, míg a hatóság végre lépett valamit.

úgy tűnik, megint a könnyebb ellenállás irányába mozdul a rendszer. a dohányos nem agresszív. az alkoholista általában igen. a dohányos ellen elég a rendelet, az alkoholista ellen már hatósági fellépés is kell(ene). ezt meg nem meri megkockáztatni senki. a pedagógust jól megfenyegetjük, ő úgyis jogkövető, és elégedetten hátradőlhetünk, milyen nagyszerű emberek vagyunk..

látszatcselekedetekben világelsők vagyunk.

jól kimérgelődtem magam, de minek? a kutya ugat, a karaván halad. kutyaugatás nem hallatszik az égig. stb...

a cím majdnem tökéletes, de már késő van, elegem van a tanmenetekből, modulokból, lazítok.

 az új autóról már zengedeztem, hát most egy apró esemény vele, és velem. meg a szenvedő családról. :) (a jogsim az adriára érvényes, de pestre nem. ültem u.tesó autójában, azóta tudom, én csak babakocsit tologatok, nem autót vezetek. úgy én az életben nem tudok/merek, ahogy ő.)        és mégis, a muszáj nagy úr..

tehát: a hosszú hétvégén rokonlátogattunk pesten. unokaöcsémmel lebeszéltük az időpontot, útvonalat, a következőképpen: (mindez msn-en zajlott)

-én vezetek. -ok. -merre menjek? -

még egyszer:m1-m7 haladtok és a tesco környékén mér a külső sávban 100-al várod a táblát, hogy Gazdagrét jobbra

ok.-

aztán ha lefordultatok az autópályáról akkor a baloldali sáv az ami kell nekünk -ok -

ott ha mindenki elment akkor balra és 400-500m után jobbra -aha-

ez már az az út ami kell nékünk -aha-

tt haladsz és balra kb 2 km után lehet látni a lakótelepet

ez a lehajtás után amikor besorolsz az egérútra

balra- értem-

amikor elérsz a lámpás kereszteződésig ott a baloldali sávból fordulsz és haladsz is mefelénk

persze a baloldali sávból balra -ok

maradt kettő sáv , te át a jobb oldaloiba és azon egészen idáig -ok.

kinyomtattam, megtanultam, a férjem térképpel mellettem, kezében a silabusz, anyám hátul, semmi baj nem lehet. de már az első problémán majdnem megfeneklett az ügy. fiam közölte, az m7-en min.120-szal kell menni. én nem tudok annyival, ez a kicsi kocsi nem bírja, menjünk a régi 7-en. persze nem azon mentünk. indulás előtt gyors üzi u.tesónak, 4 óra, indulunk. -akkor 8-ra kb. itt lesztek? -ja. végül is fél 5 volt, amikorra elhagytuk a várost. autópálya matrica felragasztva, irány a nagyváros! a sztrádán 120, 130, 135, mi történt? én vezetek? büszkeségtől dagad a keblem, persze szfehérvár után már reszket az inam, jaj, mindjárt pest, én nem bírom azt a forgalmat, engem legyalulnak, keresztülugranak.. jaj, jaj, de azért haladunk.

ősszeér az m1 m7, húzódok a külső sávba,-100-zal, megvan gazdagrét, és még csak fél 7. be a baloldali sávba, senki nem dudál, ok, értem azt a mindenki elmentet, aztán jobbra, de nem ott és nem abba a sávba. na, innen minden létező fordulást elrontottam. a férjem magyaráz, egyenesen, de előttem 3 sáv, 1 balra, 2 jobbra ível, melyik az egyenes. mondja, jobbra. rendben, fordulok balra. nekem az autóban nincs jobb meg bal, orrom előtt átnyúlva, az a bal, a másik meg nem az. az egér út meglepett, azt hittem, valami surranópálya, kiderült, tényleg így hívják. az utolsó lámpánál, persze, hogy megint rossz irányba fordultam. szegény férjem már nem is szólt -nagyon hangosan -, anyám meg meg se mukkant. aztán 7-kor hipp-hopp már meg is érkeztünk. és nagyon megsértődtem, hogy úgy meglepődött u.tesói, hogy ilyen hamar odaértünk. de volt finom vörösbora, úgy hogy megbékéltem. :)

hazának már nem volt kalandos, előszörre kitaláltam a városból, és 2 óra alatt haza is értünk. egyéni csúcsom:143 km. tőlem gyönyörű. főként, hogy félúttól szakadt az eső, és győztem markolni a kormányt az oldalszél miatt.

 

 

ma voltam a műszaki könyvkiadó e-tábla rendezvénysorozatának aktuális bemutatóján. élőben láttam végre promethean és smartboard táblát. érdekes volt összehasonlítani a mimioval. aminek még mindig nincs magyar leírása. valaki tud ebben segíteni? a kiadó a tankönyveihez folyamatosan fejleszti az aktívtábla progikat, egyenlőre ehhez a két típushoz, de ígéri,  gondol a többi felhasználóra is. addig is lehet letölteni "nézőkét" hozzájuk -pl. http://www.eduga.hu/ innen. tananyagot nem lehet szerkeszteni vele, -úgy sejtem, gondolom, - de használni a már készet, igen. az is nagyszerű. a már említett link erre is  lehetőséget kínál. meg a kiadó két helye: http://e-tanarikar.hu , és a http://e-tananyag.hu . ez utóbbi még fejlesztés alatt, ahogy láttam.

ahogy nézem a statisztikát, nagyon sokan keresnek óravázlatot. azt nem tudok írni,- már mint szabályosat, - de ígérem, erőt veszek magamon, és leírom, amit csinálok. úgy, ahogy sikerül. a kudarcokból is lehet tanulni. de mivel ingyen ebéd nincs , kérem, véleményezzétek. a kritika, ha jószándékú, csak előrevisz. és én jobban akarom csinálni, amíg csinálom. mindhalálig(?). vagy nem. keresett egy kolléga elsős progikat is. már összegyűjtöttem az általam használtak lelőhelyeit, megfésülöm, és felteszem azokat is.

egyébként olvasnak ott is, ahova címezem a mondandómat. vasárnap nem szakította meg reklám a forma 1 futamát. (ez csak poén a részemről, biztos nagyon korai volt az időpont, kevés nézőre számítottak.) és a lényeg, győzött kimi.

tudtam róla, elmentem. nem volt meghívóm, nem vagyok polgármester, vállalkozó, cégvezető, civil szervezet képvisélője, egyszerűen kíváncsi voltam, mit hallhatok első kézből/szájból, Bajnai Gordontól.

érdekes volt. az előadás is, a feeling is. a prezentációban ott büszkélkedett a HEFOP pályázat, azt legalább kristálytisztán tudtam(?), miről szól. a többi meg csak az életemet határozza meg :). ha nem politizálják szét. voltak rá kísérletek, de nagyon kultúrált keretek között. nem erről szólt a tanácskozás. szerencsére.

amiért ezt a blogot írom: volt egy felszólaló, aki azt kérdezte, arra van-e mód, hogy a nyertes pályázók az eredményekről elszámoljanak? hogyan hasznosították a pályázati pénzeket, azon túl, hogy a célnak megfelelelően elköltötték. ha nem lett volna már nagyon előrehaladott az idő, és én nem lettem volna "csak vendég", ott elmondtam volna a mi tapasztalatainkat. megteszem most itt.

mi változást hozott a mi iskolánk életében a HEFOP 3.1.3.?

kompetencia alapú oktatást. most már legálisan. eddig is vallottuk, hittük, nem az a tudás, ha egykérdés-egyválasz szituációban helytállnak diákjaink. a használható tudás az, amit a változó helyzetben is elő tud hívni, alkalmazni. ha képes önmaga legjavát mozgósítani, a probléma megoldásához több utat is végiggondolni, ehhez a szükséges segédanyagokat, segítőket összegyűjteni.

a tavalyi osztályomat úgy engedtem tovább, hogy mindenki tudta, van olyan terület, amiben ő jó, amit érdemes továbbfejleszteni. tudták, miben kell még sokat fejlődniük, és azt is, hogyan. természetes életelemükké vált a közös munka, legyen az páros, nívó- vagy koopos csoportmunka. már nem barátság alapján szerveződtek a munkára, hanem a hatékonyságot figyelembe véve (többé-kevésbé, mert azért még főállású gyerekek). a barátságok, rokonszenvek olyan tényezőt teljesen figyelmen kívül hagytak, hogy családi háttér, bőrszín. összetartó csapattá váltunk.  a tanítási módszereimet minden szülő, -aki érdeklődött az iskolában folyó munkáról- elfogadta, megismerte, és hatékonynak ítélte. a szülők egy része is azonosult a hitvallásunkkal. kialakult egy olyan kicsi, de hatékony mag, amely teljes mértékben azonosult az iskola céljaival, és tesz is érte. elfogadták a másság tiszteletét, meg akarják ismerni egymást. értik az interkulturalitás lényegét. ellentétben némely hivatalból ehhez értővel.

az idei osztályom is ilyenné fog válni, ha hagynak időt nekem bizonyítani.