katalin's profileKati tanító néniPhotosBlogListsMore  |  Tools Help |
|
October 25 beírása vastagbetűs kiemelés, (kivéve a címsort) zárójeles megjegyzés az enyém
BeírásVolt némi csodálkozás, amikor Angliában élő barátnőm nem a körzeti iskolába, hanem a messzebb lévő, ráadásul úgymond "rossz" környéken álló elemibe íratta be a kislányát.N. Kósa Judit| Népszabadság| 2008. Október 25.|Aztán mindenki gyorsan kapcsolt. Hiszen az az iskola sok szegény, bevándorló gyereket is nevel, így garantált, hogy ott vannak a legkitűnőbb tanárok, ott alkalmazzák a legkreatívabb fejlesztő pedagógiát. Az elmélet ráadásul fényesen bevált, a kislány első iskolai éve tankönyvi leckét adott abból, hogyan lehet elfogadóvá, a másságot nem egyszerűen tisztelő, de praktikusan észre sem vevő emberekké nevelni az ötéveseket. Hogy Magyarországon minden másként van, azon nincs mit magyarázni. Az iskolarendszer hagyományosan nemcsak a diákokat, hanem a tanárokat is szegregálja. (saját tapasztalat a stigma homlokomon) A tavaszi, józsefvárosi "tanárveréses" eset jól mutatta, hogy a rendszerben nincs elég erő, a rendszer irányítóiban pedig egyáltalán nincs akarat, hogy a szavak szintjén túl is tegyenek a hátrányaikat görgető gyerekek társadalmi integrációjáért. Gondoljanak csak bele: ha a csapteleppel hőzöngő, tanulási és beilleszkedési zavarait egyedül megoldani képtelen kamasznak a kereskedőből átképzett, nyugdíjas fizikatanár jut, akkor aligha lehet elhinni az iskolafenntartó önkormányzatnak, hogy tényleg az esélytelenek megsegítése a célja. A kormányzat által oly nagy elánnal szorgalmazott integráció ráadásul a végrehajtás terheit viselő pedagógusok többségének is utált muszfeladat. (ezt is tapasztalom) A körzetesítés, az elitiskolák és a szegregált intézmények adminisztratív eszközökkel való egybeolvasztása olyasmi, ami durván megsérti a korábbi status quót, miszerint a "problémás" gyerekekkel a szent őrültek és a máshonnan kiszorultak foglalkoznak, ( miért is?) a többieknek pedig a kis pénz ellenében nem kell többet produkálniuk kis focinál (és övék a dicsőség, elismerés). A gyerekek összekeverését megakadályozni nem tudják ugyan, de - így látják legalábbis - szeretniük sem kötelező. S hogy mennyire nem szeretik, arról igazán beszédesen tanúskodtak azok a beírások, amelyek a szegedi pedagógusok internetes fórumáról kerültek nyilvánosságra. (nem kéne bűnbaknak megtenni ezeket a szerencsétlen kollégákat. az vesse rájuk az első követ, aki még életében nem cigányozott. akinek még soha nem volt olyan elkeseredett pillanata, amikor úgy érezte, minden összeesküdött ellene. nem védem őket, de empátiával viseltetem irántuk, és megértem indulataikat. el nem fogadom, de megértem. soha nem volt ennyire magára hagyva a pedagógustársadalom, mint ma. vagy csak ma élek, nem tegnap. és ez az egy életem van. mint ahogy ezeknek a gyerekeknek is. ők kinek fontosak? ) Az egymás közt alpárian cigányozó pedagógusok persze alighanem pontosan tudják: tehetős szülők motivált gyerekét nem kunszt tanítani. A pálya valódi értelme, hogy esélyt kapnak-e azok is, akiknél odahaza nem könyvek borítják a falakat, s ahol a család szemében az iskola nem sok egyebet maga mögé szorító érték. De a tanárok azzal is tisztában vannak: ők ezt nemcsak nem akarják, hanem szinte képtelenek is megcsinálni. Egyszerűen nincs hozzá elég muníciójuk. A magyar tanárképzést időtlen idők óta egy átugorhatatlan árok választja el az iskoláktól. Az intézmények nem elhivatottakat képeznek, hanem olyanokat, akiket máshová nem vettek fel (ez súlyos állítás, és sértő azokra nézve, akik igenis nem ilyenek. akik már a képzés alatt, vagy annak ellenére igazi pedagógusok, vagy készek azzá válni. csínján az általánosításokkal!); az oktatók a szakismereteket sulykolják, a tényleges pedagógiai gyakorlatok pedig nem az életre, hanem a kizárólag mesekönyvekben létező, ideáltipikus gyerekekre készítenek fel. Olyanból pedig egyet sem találni az iskolapadban. Tudják ezt Angliában is, ezért képezik kiemelt figyelemmel a tanáraikat, és ezért kezdik a társadalmi integrációt a legelső osztályban. Évtizedes munka vezetett el az első eredményekhez. Ha még ma belefognánk, már akkor is irtózatos késésben volnánk. October 21 eddigi legjobb keresési cím"ingyen menthető 40-es nők képei"
vajon mit/kit keresett? és megtalálta?  October 19 kommentár nélkül ..mert önmagában tökéletes.
lelőhely:
Generációk
A csütörtök éjszakák legalább olyan mozgalmasak, mint a péntekiek, vagy a szombatiak. Ifjúságunk általában szerdáig bírja ki pia nélkül. Aztán tovább már nem. Szerda éjjel még nagyjából nyugi van, de csütörtökön ismét megtelik a város igazi zombikkal. Mintha muszáj volna, úgy sétafikálnak keresztül-kasul a főútvonalon lehajtott fejjel, zsebre dugott kézzel dülöngélve, vagy méretes pezsgősüveget, esetleg bádogdobozos sört szorongatva. Mikor rájuk jön, simán odavizelnek a zebrára, az aluljáró lépcsőre, a kriksz-krakszokkal telegraffitizett ház falára és a járdákra, majd gyalogolnak tovább át a főúton, vagy hosszában a villamos síneken. Az ember néha szól nekik, ekkor fel vannak háborodva. Aztán egy idő után már nem szól. Üsse csak el az éjszakai...!
A szórakozóhelyek közvetlen közelében nagy az élet. Görnyedt 18 évesek csereberélnek láthatatlan dolgokat kézből-kézbe és nyomkodják telefonjaikat. Van, aki ideges. -Jöttök már? Bazz, itt várunk rátok! Figyelj! Ne szórakozzá', nem errő' vót szó!
Zebrán parkoló autó, benne csúnyán néző sofőrrel. Ő is felháborodik, mikor szól neki a rendőr. Mert ő valaki. Dúlva-fúlva arrébb gurul néhány métert. Mikor a járőrautó eltűnik, azértis visszaáll. Neki ne mondják meg, hova álljon! Talpasban iszogató egyetemisták egyetértően vigyorognak felé. Igaza van az autósnak: Miért ne állhatna oda, ahová akar?
A Non stop előtt cigarettázó, egyformán öltözött részeg lányok hangosan visonganak. Egyformán berúgtak, egyforma staubot szívnak és egyformán csalódtak a „férfiakban". Egyforma értékrendet képviselnek, egyformán beszélnek, egyformán gyűlölnek és egyformán tudják: ők igazi egyéniségek.
Nagyobb társaság érkezik. Vigyorgó egyetemisták. Egy részük bölcsészhallgató. Másik részük jogásznak, közgazdásznak tanul. Pénzt dobnak össze. Megy a susmus. Az ember igyekszik nem arra nézni. Ketten kilépnek a körből és cigivel a szájukban levizelik a házfalat. A jövő értelmisége... Ők alkotják majd a törvényeket, ők lesznek a bírók, ügyészek, államtitkárok és döntenek sorsok felett.
Buszmegállóban mentőautó. Hőzöngő, vérző fejű kamaszt kötöznek a nyitott ajtóban. Nyakában vastag fux. Ez szimbólum. Státusz. -Esküszöm, kinyírom! Kinyírom! Hagyjatok! Visszamegyek, beverem a pofáját! Haverok is vannak. Hátra zselézett hajú, vászonnadrágból kitűrt inget viselő romagyerekek ígérik: nem hagyják annyiban. Vannak kapcsolataik is ám! Egyforma cuccban, amerikai filmekből ellesett rapper-kézmozdulatokkal gesztikulálnak. Aranyszínű karkötő, gyűrű csillan. -Nem kell! Majd holnap! Holnap úgyis jönnek a Jocóék is. A jövő generációja... Ők fognak eltartani, mikor nyugdíjas leszek? Fel kell kötni a gatyát! Vajon ez a kapucnija alatt sötéten néző, vagy a nyakában hüvelykujjnyi fuxot, kigombolt inget és Wesco csizmát viselő csávó mi akar lenni, ha nagy lesz? Állatorvos? Vasutas? Környezetvédelmi szakreferens...?
Zsúfolásig tömött kocsmák és sörözők, füstös játéktermek mindenütt. Ha dupla áron lenne a pia, akkor is tömve lennének. Nem kétséges. Feslett, középkorú, cigarettától rekedt hangú nők és a '70-es évekből visszamaradt frizurát viselő tetovált alakok susmorognak nagy egyetértésben a mellékutca sarkán. Egy óra múlva úgyis összevesznek valamin. Mindjárt hajnalodik, de nem mennek haza. Minek is menjenek? Dolgozniuk nem kell... Piára pénz meg így is van... Dolgozzanak a fiatalok! Hát nem?
Ütött-kopott rendőrautó gurul ki a mellékutcából.
-Szolgálunk és védünk! -üvölti egy részeg tinilány a főútvonal közepén állva, kezével ügyetlenül tisztelegve. -Fel kéne menni a járdára! -Kérdezhetek valamit? -visítja élesen magas hangon. -Mondom, fel kéne menni a járdára! -Figyelj má! Lécci! Hadd kérdezzek valamit! -Hölgyem! Menjen fel a járdára! - Figyelj má'! Én kezdtem előbb beszélni! Ne legyé' má' ilyen udvariatlan! Én beszéltem előbb! Hallgass meg! -Lépjen fel a jár-dá-ra! Hatalmas élettapasztalattal rendelkező görnyedt hátú jóbarát lép a részegen vigyorgó lány mellé. - Elnézést! Mi a probléma? -Mind a ketten menjenek fel a járdára! Utoljára szólok. Nem tűnik fel, hogy egy útkereszteződés közepén állnak? Miért nem lehet ezt megérteni? -Uram! Önnek igaza van. Hadd kérdezzek valamit! Tudom, hogy önöknek ez a dolguk, meg néha kell a hatalmukat mutogatni, meg minden, de most őszintén, most tényleg őszintén, most miért baj az, hogy ez a kislány, aki egyébként több iskolát végzett, mint maguk, már bocsánat, de ez a kislány, éppen most az úttesten van? Most ez miért akkora baj, hogy emiatt meg kell állniuk és ki kell szólni a letekert ablakon, megalázva őt? Tényleg ennyire nincs dolga a magyar rendőrségnek? ...Most miért adjak személyit? Most miért? Nem csináltam semmit! Látják, ez a baj magukkal... Nem csináltunk semmit... Rendes, tisztes állampolgárok vagyunk. Egyetemre járunk, dolgozunk, most pont velünk kell szórakozni?
Hajnalodik. Az első buszokkal, munkába siető álmos emberek érkeznek. Egy fiatal sincs köztük! Alacsony, nagy szatyrokkal bicegő néni, cigarettára rágyújtó világosbarna szűk bőrkabátos férfit előz. Őszült, svájci sapkás, életunt, papírvékony és kövér asszonyok, melós ruhás ötvenes szakik kerülgetik egymást. Sietnek az üzembe, kórházakba, bölcsődékbe, konyhákra... Egyetlen egy fiatal sincs köztük... Ha ezek nyugdíjba mennek, ki fog dolgozni?
Ahogy világosodik, a szórakozóhelyek környékén már alig látni valakit. Csak a sok szemét, az összetört üvegek, a szél által görgetett sörös dobozok, az elszórt Gyros-os szalvéták, cigarettás dobozok, házfal melletti friss vizeletfoltok tanúskodnak a jól sikerült éjszakáról.
Vajon 20-30 év múlva lesz ilyen, hogy nyugdíj? Nem vagyok túl optimista. Ennyire öreg lennék? October 16 szép eszem, ne hagyj el!nem vagyok normális. ez most már számomra is evidencia.
iskolaidőben, a fűtési szezon kezdetén szedettem szét a felső szintet. egy szoba se lakható. mert most érett meg bennem a gondolat, hogy nekem festő kell! radiátorok leszerelve, ablakok egy része szintén, a többi a száradás miatt tárva-nyitva. közben nem vagyok szabadságon, ó, dehogy. sőt! napközizem, mert kolléganőm beteg. és rám is sor kerül. kihagyhatatlan ajánlat! :)
falak, radiátorok festődnek. az élet normális kerékvágásban folyik. mert nálunk ilyen, ha normális.
tehát a kezdő mondat így módosul: semmi pánik, csak anyuka szervezi az életünket. October 14 miért írok keveset?volt kolléganő rendszeresen olvas. egy ideje hiába látogat, kevés a blog. miért?- kérdi.
a kommunikáció több síkú üzenet. ha szünetel, az is közlés. beszédes jel. |
|
|
