szombaton osztálytalálkozón voltam. tíz éve végzett gyerekeim hívtak randevúra. oly' rég volt, tán igaz se volt... több mint húsz év eseményei kavarodtak fel. ennyi ideje tanítok itt. rájuk kerestem az iwiwen, hogy legalább nagyjából képben legyek. én még a csöpp kis arcokra emlékszem, a pöttöm kezekre. most meg gyönyörű nők, férfiemberek érkeznek. furcsa érzés. óhatatlanul a régi megszólítás szalad ki a számon, ami enyhe derültséget vált ki. de jól van ez így... nekem ők úgy voltak kedvesek, és amíg csak találkozunk, ez így is marad. ezért szeretem ezt a pályát. mindig lehetnek kisgyerekeim. négyévente átélhetem azokat az örömöket, ami "normális" esetben csak párszor adatik meg az életben. és lehet, ez az osztály az utolsó, amellyel még itt találkozhatunk, a régi falak között.
jó volt újra látni őket. abban maradtunk, a negyven évesre is meghívnak. hisz' akkor még nem leszek 100 éves... előttem az élet.