ha az igazsághoz híven választottam volna blogkategóriát, a sírjak vagy nevessek lett volna az igazán ideillő. megnéztem a tvben ma este a miniszterasszonnyal készített riport-töredéket, a reagálásokat, a videót az énekóráról. és a jótanácsokat, hogy mit kellene tenni. az összegzés tömören: semmit. differenciáljunk, személyre szabjunk, és tűrjünk. pont. ehhez nem kell minisztériumi felelősnek (?) lenni. de az alapkérdés nem ez. hanem:- hogyan jutottunk/juthattunk el idáig? ki mindenki asszisztált ezen az úton?

de miről is beszélek? lampert mónika miniszter asszony felvetette, a szabad iskolaválasztás talán mégsem olyan jó. ennyi. a pártok tisztában vannak vele, hamvában holt ötlet. de egy kormányzópártnak szociálisan érzékenynek kell lennie. az ellenzék meg úgyis leszavazza.borítékolva. tipikus kecske káposzta eset. a magyar valóság, ahogy én látom, innen a messzeségből, sokkal árnyaltabb. a szülő alanyi jogon a legjobbat akarja a gyermekének. minél tanultabb, annál inkább. és minél inkább, annál érdekérvényesítőbb. a másik réteg, szintén szeretne jót, még jobbat, de nem teheti, mert nem tudja elszállítani, utaztatni a jövő nemzedék letéteményesét. a következő rétegnek mindegy, iskolába járni kötelező, majd eltelik az idő. és van egy réteg, aki mindent megtesz azért, lehetőleg rövid legyen az itt töltött idő, vagy ha ez nem lehetséges, tegyük "érdekessé".

az iskolák nem aszerint polarizálódnak, hogy város vagy falu.

1. milyenek a pedagógusok, akik ott tanítanak? feláll a szőr a hátamon, amikor "lenyilatkozzák" "okos" "szakértők", hogy a szegregálódó iskolák önmaguk tehetnek a bajukról, mert ott gyengébbek a pedagógusok. a magyar valóság pont az ellenkezője ennek. a problémás helyekre kell az igazán hozzáértő, elhivatott szakember. a jóból könnyű alkotni. ahol a szülői háttér olyan, hogy tudják, a tudás érték, ott könnyű örömet találni, napi sikereket elérni. de ahol a pedagógusnak gyakran ellenszélben kell tennie a dolgát, és így alakítani, formálni a gyereket, hogy higgye el magáról, benne is van jó, - ezt tényleg csak a silány pedagógus képes csinálni. nem is értem, miért kapnak még fizetést?

2. van-e oktatáspolitikai koncepciója az önkormányzatnak? persze, le van írva, de értik-e? ahol a település iskolái végletesen szegregálódnak, elitre és nagyon nemelitre, ott hosszú távon komoly gondok keletkezhetnek. a szegregálódó iskola környezete is idomul. a település azon része problémagóccá válhat. a telkek leértékelődnek, népességvándorlás kezdődik, és ahol megszűnik a sokszínűség, megszűnik a tolerancia is. és ennél nagyobb baj kevés van. igaz, ez hosszútávú folyamat. négyéves ciklusba nem fér bele végiggondolni. a következményt meg éljük mi, mindnyájan. mert ami megtörténik kicsiben, az történik nagyban is.

mi lenne a megoldás? én csak tanítok, nem vagyok okos politikus. amit tudok: szeretem a szakmámat, a gyerekeket, és ha nem érezném nap mint nap (vagy legalább hetente, kéthetente), hogy szükség van rám, már rég itthagytam volna mindent. de a tündérkék mindig megvigasztalnak, és teszek a világra, illetve a világ azon részére, akik nem fogják föl, hogy a jövőnket temetik, ha sürgősen nem kezdenek el gondolkodni. vagy ne is gondolkodjanak, csak engedjék döntésközelbe a szakembereket. sokan vannak. szerencsére.

elkészült az osztályom honlapja. egyszerű, ingyenes, de a célnak tökéletesen megfelel. ezt kicsifiamnak köszönhetem, ő alkotta, ő tartja karban, és oldja meg a problémáimat. nincs minden gyerekemnek otthon internet-kapcsolata, de ezt egy plussz szolgáltatásnak szánom. a jövő errefelé mutat, és a nagytestvér az iskolában, vagy a rokon, szomszéd, ismerős segíthet a hozzáférésben. mindenki saját belépési kódot kapott, ezzel nem csak látogathat, hozzá is szólhat. a saját, titkos tárterület egyenlőre még megoldhatatlan számomra, de célom olyan szegmens létrehozása is, amit csak a tulajdonos láthat. ide írnám azokat az üzeneteket, amelyek személyes jellegűek, és csak az érintett szülőre és rám tartozik. ez a jövő. a jelen pedig a sok kép, amit folyamatosan töltök fel, az üzenőfal, a hírek, és még ki tudja minden.. ma osztottam ki a jelszavakat, kíváncsi vagyok a szülők reagálásaira.

Sír (a)  felirat

 

Ki itt nyugtalankodik csendesen,

Író volt, és elköltözött az élők sorába.

Halt harminchat évig, élt néhány napot,

S ha gondolkodott, csak álmodott

Néhány lapot. S mikor kinevették:

Azt hitte, hogy kacagtatott.

Most itt fekszik e nehéz

Temetői hant alatt,

Zöld koponyáján kiüt a csira

És azt álmodja, hogy él.

Szegény. Béke hangjaira!

Ámen.

 

segítségül egy regénye: Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam

megfejtés a megjegyzésben ;)

az óravázlatom kész, csak a kiszolgálóm rendetlenkedik, addig is kárpótlásul két kép unokatesó másik oldaláról is. :) nem csak a fát szereti, a repülőgépek is életének részei.

az első egy amcsi merlin, a többi meg mindenféle játékszer :)

a pályázatunk része, hogy szakmai napon mutatjuk be eredményeinket, tapasztalatainkat. ez volt ma. a program fenn van a tárhelyemen, azzal nem is untatok senkit. ami engem kiemelten érint, hogy én is bemutatóztam. és itt kezdődtek a bajok.

eltelt az életemből eddig már jópár x, és önképem alaptétele volt a vizsgadrukk ismeretlen volta. én minden szigorlatomat, vizsgámat úgy tettem le, hogy várakozás közben megkötöttem az aktuális pulóveremet. később, munkám során sem vert a víz, ha meg kellett mutatni magamat. eleinte azért, mert nem tartottak érdemesnek bemutató órákat tartani, aztán meg a nyeretlen kétévesek magabiztosságával álltam ország-világ elé, később meg azzal nyugtattam magamat, felkészültem, - többet nem tehetek. lesz, ami lesz.. most meg..? kb egy hete éjjel-nappal (szó szerint) óravázlatot írtam. fejben, gépbe, vezetés közben, este az ágyban, jóga alatt, mindenhol. és egyfolytában paráztam. jaj, elfelejtettem, mi a következő lépés, hogy is van a mondóka,  mi lesz, ha a gyerekek nem veszik az adást, szóval be voltam rezelve rendesen. a környezetem nem értette, nem így ismernek. hát én se magamat. aztán lassan megfejtettem paranoiám okát. több gyökerű: 1.délután teljesen új szituáció a gyereknek a tanóra. 2.félő, nagyon fáradtak lesznek. 3. jönnek olyan iskolából is kollégák, akik nem túl sokat tudnak a kompetencia alapú oktatásról, és ha nálam találkoznak vele először, hogyan fogadják? mit tudok átadni belőle? mennyit értenek meg ebből a teljesen más szemléletmódból? na, ez utóbbi problémára találták ki vezetőink a délelőtt konferencia, délután bemutató óra formációt. hogy de. avatott, hiteles szakemberek ismertetik azt a szakmai hátteret, ami alapján már lehet mihez kötni az órai folyamatokat. meg utána kötetlen beszélgetés, konzultáció, lehet kérdezni, válaszolni. és itt szólt közbe az új oktatási rendszer. ha délelőtt nincs a kolléga az iskolában, akkor ugye nem jár fizetés. ha meg mégis kíváncsi, csak cserével oldhatja meg, vagyis ledolgozza az itt eltöltött órákat. arra meg nincs az iskoláknak előre betervezett tanítás nélküli munkanapjuk, hogy testületileg részt vegyenek egy ilyen konferencián. (miért is?)tehát nagyon sok kolléga csak délutánra jelezte a résztvételét. persze, itt meg közbeszólt az időjárás. hó, csúszós utak, volt, aki otthon maradt. aki meg eljött, az is sietett haza, úgy hogy az óra utáni megbeszélés is ugrott. egyébként minden más úgy történt, ahogy terveztük. :) ja, és még valami. engem elszomorított, hogy az oktatási irodáról senki nem tudta megoldani, hogy ellátogasson hozzánk délután. szívesen láttunk volna onnan is kedves vendéget. a városrész képviselője viszont megtisztelt minket jelenlétével. és volt még egy képviselő vendégünk, de ő itthon volt, mert nálunk dolgozik.:)

és akkor az órám. 19 picikémből 5 előre jelezte, nem tud délutánra bejönni, a szülők dolgoznak. nem jelent meg még 2, így 12 fős osztállyal mutattam meg, mit tudunk már nov. közepén. a vendégeink között volt 3 óvónéni, akik gyerekeikre voltak kíváncsiak, 2 kolléga a városból. és 4 saját kolléganőm. nyugtatgattak, mert látták rajtam a parát, csak nézzek rájuk, majd ők biztatóan mosolyognak. :))))) és nagyon kedves vendég volt az egyik kislány édesanyja, aki egyben a szülői munkaközösség elnöke is.

a videózást, fényképezést nagyfiam első szóra elvállalta. hiába, a tanítás családi vállalkozás...

az óraleírást beteszem a listába, reményeim szerint még ezen a hétvégén. készen van, de a kommentek is fontosak, a "hogyan terveztem, hogyan valósult meg" kiegészítés. kíváncsi vagyok, mit mesélnek majd holnap a gyerekek... ők tünemények voltak, adták önmagukat, a videót visszanézve, én is (most már értem, miért nyilatkozzák azt a színészek, hogy nem nézik meg a régi filmjeiket).

 

már régen elmúlt, de a hangulatom azóta nem volt ünnepi...  azért most mégis közreadom.

három szülinapot ünnepeltünk, két felvonásban.

első felvonás

anyám, kicsifiam.

ők ebédet kaptak. egy kissé későn álltam neki, így már jócskán elmúlt 2 óra, mire asztalhoz ültünk. önmagamhoz képest nem volt olyan pazar, de lesz még ma folytatás! a tortát nagyfiam vállalta magára, előző éjszaka megsütötte, most "csak" be kellett tölteni. egyébként anyja fia, elmondása szerint nem volt megelégedve a piskótalappal, ezért sütött egy gyümölcskenyértortát is. szándékai szerint dobostortát akart alkotni, de nem lehetett szép vékonyra szelni, meg különben sem olyan a tésztája, akkor már a krém miért legyen olyan? tettem fel a kérdést, amikor megláttam a receptben, hogy 8!! tojás kell hozzá. akkor legyen inkább csokitorta krém bele, úgyis a teteje a lényeg. és lőn. csodálatos dobostorta piskóta-gyümölcskenyér alapon csokikrémmel, grillázzsal a tetején.

és az ebéd eleje: húsleves, vörösboros-hússal töltött palacsintatorta, sajtmártásos hússzeletek, pirított krumpli. és a torta-költemény.

na, hol ült kicsifiam?

második felvonás:

-azért estére is legyen valami, ne csak maradék- kérte nagyfiam, mert kedves kis barátnője csak vacsorára tudott jönni.- rendben. estére lett még paradicsomos, fűszeres húsos rizs sok-sok sajttal, meg egy kis currys-bundás gyümölcsnyárs. és a torta.

ja, és közben készült húsoskáposzta, jó kis cupákos sült hús, a leveshúsból, zöldségből vadasmártás a krumpligombóchoz, hétfő, kedd, szerda, csütörtök, kész. egy kis krumplifőzelék, a maradék káposztába paradicsom, és egész héten nem kellett főzni.

hát ilyen volt.

nagyon sokat tanulok egyik kedvenc oldalamról, lóthistvántól. ő profi programozó, és jó kis progi gyűjteménye van. na, én nem értem azokat, de mindig szétnézek, hátha okosodom. most is ezt akartam...

Express Editions : bekukkantok, hátha.. mivel angol tudásom kimerül az alapszavak -kérem, köszönöm, szeretlek, és még néhány nem ildomos szakszó- ismeretében, igénybe veszem ilyenkor a webforditas.hu-t. jókat derülök a magyarításokon, de eddig mindig előbbre jutottam, most viszont nagyon elakadtam. az angol szöveg a következő:

CLearn how to build your very own computer-controlled disco dance floor and transform your living room shag carpet into your own personal light show.

a fordítás így szól:

CLearn hogyan építsük a nagyon saját számítógép-vezérlésű diszkótáncparkettedet és változtassuk át az élő szobanumeraszőnyegedet a saját személyes szórakoztató műsoroddá.

na, vajon melyik kifejezést nem értem? és tud valaki segíteni?

 

ez a vers megfogott. nagyon szép.

a forrás: http://marinka2007.spaces.live.com/default.aspx