innen való az idézet. nem tudok mit mondani. úgy érzem, egy óriási tükörbe néztem bele.

jaj

 

"

...A Dózsa György út keresztutcája is be volt állva. Tipródtam. A troli mgésem jó ötlet. Aztán megláttam a nénit.

Kínai, vagy turkálós melegítőben volt, széttaposott cipőben. Ősz hajú, kerek arcú néni volt, apró, jóindulatú szemekkel. Ha visszagondolok rá, olyan volt, mint egy óvónő. Olyan megérzésem volt, hogy tanítónő, vagy óvónő. Kukázott.

Vaciláltam. A troli nem jött, közben a Dózsa György út kicsit elindult, láttam, hogy a buszom, mint egy türelmes teknősbéka vánszorog előre a dugóban és már elérte a kereszteződést. 

A néni, mint egy keresőprogram, szisztematikusan kutatta át a kukákat, kicsi gurulós kocsit húzva maga után. Teljesen ápolt volt, de az arcára mély árkokat vésett a kor és a szegénység. 

Adjak neki pénzt? A néni nem kért senkitől semmit. A kukákat nézte át. Nem figyelt rá senki, pedig a megálló tele volt. Ő sem figyelt senkire. Megszokta, hogy láthatatlan. 

Azon a reggelen megint elpattant valami, méghozzá nagyon hirtelen. Sírni akartam. Üvölteni az emberekkel. Nem látja senki? Miért nem látja senki a nénit? Miért? Miért nem csinálunk valamit? 

A troli nem jött. A z eső szitált. A buszom átvánszorgott a kereszteződésen - ha most elindulok utána, a következő megállónál pont fel tudok szállni és egy megállót gyalogoltam. Maradhattam volna Durrellnél, az unott és szenvelgő alexandrirai szeretőknél, a girhes ribancoknál, a forróságnál és a sál barikádja mögött.

Kinyitottam a táskámat. Digitális fényképezőgép. Pénztárca. Határidőnapló. A tegnap este sütött házisüti negyede. 

– Bocsánat- oldalaztam oda a nénihez, aki éppen egy kuka tartalmával volt elfoglalva. - Bocsánat.

A néni felnézett. – Tessék... - nyújtottam felé a sütit bátortalanul. Áldozati ajándék az undorító magyar társadalomtól. – Csokis süti... 

– Magának nem kell? - kérdezte a néni és ezzel végképp elbizonytalanított.

– Tegnap sütöttük. Házi. Tessék elvenni -  mondtam.

– Nagyon köszönöm - mondta, de nem nyúlt érte. – Magának biztos nem kell? Nézze - mutatott egy zacskóban valami kajafélét, ami számomra azonosíthatatlan péksüteménynek tűnt - nekem van mit enni már. 

Sírni akartam, üvölteni. 

– Hadd adjam oda. Én már ettem belőle. Nagyon finom...

Megkönnyebbültem, hogy elfogadta. "Megvolt a mai jócselekedet is" mondta egyszer egy cinikus ismerősöm, a szavai minden alkalommal visszhangoznak, ha ilyet csinálok, vagy átadom a helyem valakinek a buszon.

– Igazán nem kellett volna - mondta, mintha épp átmentem volna hozzá egy baráti csevejre és bonbont adtam volna ajándékba. 

– Csókolom - mondtam a néninek. Épp jött a troli, de nem szálltam fel. Elkezdtem futni a Dózsa György úton, a Hősök tere felé. Undorodtam a világtól. Undorodtam magamtól. Undorodtam ettől az egésztől. ..."

ez az ősz a konferenciák jegyében telik

IV. Országos Interaktív tábla Konferencia és Módszertani Börze, a Műszaki Kiadó szervezésében.

még a nyár legelején kiírtak egy pályázatot, melyre óravázlattal lehetett benevezni. rászántam egy csomó időt a szabadságomból, és reménykedtem. utólag természetesnek tűnik, hogy nem nyertem, de akkor még reménykedtem. de meg voltam elégedve az eredményemmel: kaptam két ingyenjegyet a konferenciára. ott a csodák tárháza fogadott. tátottam a szám, kapkodtam a fejem, gyűjtöttem a rámzúduló információt. (nem mellékesen találkoztam virtuális kollégáimmal is, akikkel eddig csak a neten cseverészhettem.)

Zöld cseresznye konferencia, főszervező a Szabad Iskolákért Alapítvány volt. még a tavasszal olvastam felhívásukat, rögtön jelentkeztem is. díszvendégük dr. Spencer Kagan, a Kooperatív tanulás című pedagógiai szakkönyv (napi bibliám) szerzője, előadónak is lenyűgöző volt. meglehetősen fáradt voltam, de nem lehetett nem kooperálni a társakkal. megmutatta, hogyan kell úgy bevonni munkába embereket, hogy ők is akarják :). nincs más út. (itt is összefutottam ismerősökkel,egy kedves kolléganővel az OFOE-ről, és egy komplett tantestülettel, akik haza is hoztak. külön köszönet nekik érte.)

Innovatív Tanárok Fóruma, a Microsoft Magyarország és a Modern Iskola oktatás-módszertani magazin közös rendezésében. már megint tudatlanul, de kiállítónak is jelentkeztem. van egy mesekönyv projektem, azt vittem. hát... amit ott láttam, hallottam a kollégáktól, csak tátottam a számat. megint annyit tanultam, győzöm rendezni a hallottakat, tapasztaltakat. (azt mondanom sem kell, ismerősök itt is voltak :). aktívtáblások, OFOE-sok, úgy örültem nekik.)