kompetencia alapú oktatás - fanyalgóknak.

"ez csak a butáknak jó"

ez a 10 alkotás 9 első osztályos gyerek munkája. ma készült. az utasítás ennyi volt: olvasd el magadnak háromszor. hunyd be a szemed, rajzold le, ami eszedbe jutott, láttál.

olvasd el hangosan a társaidnak is.

(mind meg akarta tanulni, hogy elmondhassa az anyának.)

egy nagyon jó cikk részlete. fellelhetőség: http://nol.hu/cikk/489562/

1. Segíthet a pedagógusoknak, ha tudatosítják magukban, hogy az iskola minden pillanatban nevel. Nem véletlen a korábbiakban hozott színházi analógia. A pedagógus már az épületbe lépés előtti pillanatoktól kezdve nevel, akár tudatosul ez benne, akár nem. Ha késik, ha spicces állapotban tart órát, az mind-mind valamilyen irányban befolyásolja diákjai szocializációját. Ahogy ő vagy a felelősségére bízott tanterem kinéz, ahogy kollégáival és főnökével szót ért vagy nem ért, az mind üzenet a diákok felé. Éppen ezért nem beszélhetünk külön oktató- és külön nevelőmunkáról. Akármilyen helyzetbe kerül a pedagógus, tudnia kell, hogy annak bizonyos mértékig ő maga is okozója.

2. Szoktunk-e arra gondolni, hogy az iskolát elhelyezzük egy szélesebb környezetben? Hogyan hat ez a környezet intézményünkre? És a mienk arra? Van-e módunk arra, hogy partneri viszonyban dolgozzunk önkormányzattal, civilekkel, az iskola környezetében lévő munkáltatókkal, rendőrséggel, más szervezetekkel? Ha nincs, megtettünk-e mindent azért, hogy változtassunk a kereteken? Mind az iskola és környezetének kapcsolata, mind pedig az iskola belső világa hatalmas lehetőségeket tartogat még a demokratizálásra. Vezetők és beosztottak, gyakorló tanárok egymás között, diákok és tanárok párbeszédet kezdeményezhetnek. Magyarországon nem igazán szoktunk, tudunk és merünk vitatkozni. A fentiekben már esett szó a vitáról mint folyamatról. A szabályok közös megalkotásának ereje nemcsak abban rejlik, hogy az alkotás folyamatában részt vevők azt magukénak fogják érezni, hanem elsősorban abban, hogy diskurzus zajlott valamiről, ami fontos.

3. Az elején úgy fogalmaztunk, hogy néhány kivételtől eltekintve nem jó pedagógusnak lenni ma Magyarországon. Ez a kitétel azonban nem az egyes tanárok személyére, hanem azon intézményekre vonatkozik, ahol a munka zajlik. A tanárok ugyanis csapatban kellene hogy alkossanak, már csak azért is, mert a "problémás" vagy annak bélyegzett Lacika ugyanúgy ott ül a földrajzos kolléga óráján, mint a fizika szakosén. Ha a cégek belátják, hogy a vezetői szó nem minden, az iskolák tantestületei miért ne fejleszthetnék saját szervezeti kultúrájukat?

4. Ahelyett hogy megvárnánk, hogy az állam beömöljön erre a területre, kívülről téve rendet, nekünk kell megtalálniuk a megoldást. Találjuk fel együtt az iskolánkat! Nem lehet? Ugyan miért? Mi a célunk? Mi a jövőképünk? Milyen lesz az a falu, megye, ország, kontinens, melyhez a mi iskolánk is hozzátesz valamit nap mint nap? Milyen eszközöket használunk, és milyet nem? Hogyan lehet bevonni a szülőket a nevelési folyamatba? Szükséges-e egyáltalán bevonni őket? És hogyan vonjuk be az iskolacsinálásba a diákokat? Egyszóval: miért ne lehetne az iskolánknak stratégiája? Évtizedes kutatási tapasztalat, hogy nagyon sok innovativitás van a magyar iskolákban - amit a közbeszéd persze inkább túlélésnek hív. Miért ne lehetne kilépni eddigi kereteink közül, és sajátunkénak tartva munkahelyünket, olyan közeggé tenni azt, ahol élmény dolgozni? És éppen attól lesz a miénk az iskola, hogy ott jó munkát vállalni. Azaz igenis van esély arra, hogy negatív kategóriák helyett Magyarországon is pozitívakat használjunk, azaz a munka nem a szenvedés szinonimája, az iskola pedig nem a megváltoztathatatlanságé, és mi, pedagógusok, nem a folyamatok elszenvedői, hanem aktív konstruktőrei vagyunk.

5. Végül - negatív megközelítés helyett megint csak pozitívakat használva - tekintsünk diákjainkra úgy, mint tehetséggondozó munkánk célcsoportjára, ne pedig a felzárkóztatás alanyaira. Napjaink pedagógiai közbeszédének középpontjában nagyon erősen a hiányosságok pótlása áll. Miért kellene a pedagógusnak örökké javítgatnia? Miért sulykoljuk bele tanítványainkba, hogy ők valamilyen fogyatékosság hordozói? Mi lenne, ha nézőpontot váltanánk, és az lenne mindenki feladata, hogy megtalálja a másikban, mi az, amiben tehetséges? Voltaképpen az olimpiai bajnokok és a Nobel-díjasok is "csak" egy-egy szűk terület szakértői, más terepeken ők maguk is "sajátos nevelési igényű" emberek.

mi anyák napjára már évek óta kismacskákat kapunk. kicsit előbb, kicsit később, de biztos, hogy valamelyik macskánk megszül. tavaly késett egy hetet, most sietett. gyönyörű 3 cirmos gombócunk lett. és nálunk az állatanyák se viselkednek normálisan (idomulnak hozzám), cézár szoptatta a fekete kismacskát, az éppen csak megszült cicamamát meg máris letámadta a tavalyi gyereke. most etethetem turbó módban, hogy a kis vaksiknak is jusson manna.

már négyen vannak.

az idézet Várnai Zsuzsától való. ő a Deák-Diák Iskola igazgatója. a vele készült riportot kötelezően meghallgattatnám mindenkivel. tanárral, fenntartóval, oktatás politikussal, szülővel, még gyerekkel is. igazi PEDAGÓGUS. nem bűnbakot keres, hanem megoldásokat. és mily' meglepő, talál is. nem szeretnék senkit befolyásolni, hallgassa meg, és ítélje meg maga, jól értelmeztem-e a szavait.

a forrás: http://real1.radio.hu/kossuth/ hallgat:09-10 óra. kb. a 30-dik perctől. magát a műsort is szeretettel ajánlom (smink nélkül), nagyon érdekes, nem felszínes "női magazin". sőt!

ma láttam közvetlen közelről egy c 5-t. álomi! ezért a modellért még az én kis c3-asomat is lecserélném... pedig nagyon szeretem, és pont megfelel nekem. de ez a cápa! gyönyörű. azok a hátsó lámpák..

 

ősz óta diák is vagyok. erről igazolványom is van. 300 órás falusi vendégfogadás tanfolyamra adtam a fejem. az elméleti tárgyak se rosszak, de a gyakorlat, az az igazi. szombat délelőtt rétessütés és terítési ismeretek volt a lecke. egyiket jobban élveztem, mint a másikat. azóta profi módon terítek uzsonnához. így kell:

a süti elfogyasztása is tananyag volt. a tányér, a villa, a bögre,a szalvéta iránya, távolsága döntő fontosságú. 1 cm, és merőleges, párhuzamos! különben bukás.

a réteskészítés fázisait dokumentáltam, megtalálhatóak a képgalériában.

 

este az egyesületi rendezvénysorozat a következő állomásához érkezett. részletes beszámoló a következő linken is olvasható. a fotók ott is az enyémek :).  http://www.somma.hu/konnyu/programok/080405szerdahelyi/

rövid történelmi körkép a honfoglalástól napjainkig, majd hagyományos ételek korszerű módon elkészítve, tálalva. és kóstolva. a menüsor: tésztasaláta, brokkoli krémleves, csáki rostélyos, isteni finom elfelejtettem a nevét hús, paprikás burgonya meghökkentő módon, túrógombóc kétféleképpen is, dobostorta hagyományos vajkémmel, illetve főzött krémmel. és az étekhez rosé.

egy egyszerű kis falusi rendezvény így néz ki nálunk. :))) a többi a képgalériában.

mint minden út, ez is kalandos volt. a netes kollégák kérdezték, találkozunk-e? hol? mikor? teljesen ostobának éreztem magam, itt élek, és egy ilyen fontos eseményről nem tudok. minden létező helyen kerestem az információt, végül az nfü honlapján találtam meg a rendezvénysorozatot, benne a helyi állomást, időpontot. ennek ismeretében újra nekiveselkedtem. egyetlen más honlapon nem találtam még csak utalást sem. két nappal a rendezvény előtt megjelent a helyi újságban egy hirdetés, kész. ennyi. hogy kik lesznek az előadók, azt nem sikerült kinyomoznom. illetve a neten csevegve annyit tudtam, két barátunk mutatja be, ők hogyan használják a táblát.

ehhez képest a helyszínen olyan információhoz jutottam, hogy 20 km-es körzetben minden iskola igazgatója, minden iskolai munkaközösség vezető, minden szülői munkaközösség vezető kapott, illetve kapnia kellett volna meghívót, értesítőt.

a létszám a fentiekhez igazodott. kongott a terem. kár. aki nem jött el, sajnálhatja.

..és akkor tovább

ma megjelent a tudósítás az eseményről a megyei lapban. korrekt, első oldalas cikk. de az illusztráció... csillogó szemű lurkók, az előtérben ülő előtt golyós számoló,

és a képaláírás: "A szorobán kiszorulhat. Korszerű eszközöket kapnak az iskolák"

a szorobán ez:

ez meg a tanári, demonstrációs példány:

tanítottam vele, tudhatom. egyébként nagyon korszerű taneszköz, használatával megkönnyíthető a helyiérték fogalmának megértése, a mértékváltás, és hihetetlenül fejleszti a számolási készséget. szerettem, de valahogy elfelejtődött. lehet, most újra előveszem.

most elgondolkodtam, jó-e a kategória? verés a hobbim? nem hinném... ha ebből állna a pályám, már régen elmentem volna. (mostanában kacérkodom a gondolattal. biztos, hogy ez kell nekem? hogy semmibe vegyenek, lenézzenek, belém töröljék a lábukat?)

a gyerek a szülő hű tükre. amit lát, hall, azt utánozza. ha otthon nincs presztizse a tanító néninek, a gyerek miért tisztelne? én azért vagyok, hogy elviseljem, sőt kiszolgáljam őt. ezért fizetnek.

csak éppen azt nem gondolja végig a szülő, hogy ezt a gondolkodásmódot a gyerek egy idő után kiterjeszti őrá is. akkor majd mit tesz? ki lesz a felelős? a bűnbak? ki fogja őt megápolni, segíteni, ha rászorul? ki simogatja meg, kérdezi meg, mit szeretne enni, inni? vagy ez föl se merül benne?

a család komoly dolog. a családi szerepeket meg kell tanulni. szeretetet adni és kapni. én próbálkozhatom, de ha nincs fogadókészség, tehetetlen vagyok. és eszköztelen.