napok óta toplistás a pedagógusnap. ma szinte csak ezzel találtak ide. de rossz helyre tévedtek, akik felemelőt, magasztosat kerestek. tanítani szeretek, pedagógus-lenni - itt és most - nem. álszent szövegekre nem vagyok kíváncsi. hogy  " a nemzet napszámosa", meg "lámpás" (az energiatakarékos izzók korában), meg hogy "rajtatok múlik a jövő nemzedéke". egy frászt! rajtunk édeskevés múlik. mi csak tennénk a dolgunk, ha lehetne. de lassan már tenni sincs mit. meg hol.

de azért a szerencséseknek, akik még boldogan lubickolhatnak e gyönyörű pálya élvezetes perceiben, kívánok nagyon szép pedagógus napot, évet, életet.

ma újfent meggyőzettem utam helyességéről. nem a csalhatatlanságomról, nem a tévedhetetlenségemről, csupán csak arról, jó felé megyek.

picikéim szeretnek írni, olvasni, számolni. és minden gátlás nélkül teszik. hosszú mondatokat írnak maguktól, igaz, hogy egybe, néhol betűkihagyással, nem mindig gyöngybetűkkel, de természetes önkifejezés számukra az írás. hogy úgy is lehet "beszélni". és az olvasás meg örömforrás. érdekességeket, szépségeket lehet általa kapni. a matek se "jajjj", hanem, gondolkodjunk csak! és jé, tényleg! meg felfedezés, rácsodálkozás. és van időnk. rengeteg az időnk. mindenkit megvárunk, az elől lévőket nem irigyeljük, nem utáljuk, hanem igyekszünk utánnuk. és segítséget kérünk tőlük. ők meg büszkén adnak. mert már képesek!

és a legfontosabb. jó együtt lenni. sok apró esemény köt össze minket. vannak villongások, "harcok", de meg tudjuk beszélni. és egymásnak segítenek. a vadóc szelídül, a tündér méginkább növeli "varázserejét", kölcsönösen hatnak egymásra.

csak ki kell várni. időt kell hagyni. megéri.

ma nagy öröm ért. volt tanítványom bekerült az alapítványba. ő már a második.

ez a szervezet azokról a gyerekekről szól, akik tehetségesek, de nem olyan szerencsések, hogy a szülők minden támogatást elő tudjanak teremteni. ez a fiú minden segítséget megérdemel. és most szorítok neki, hogy végig tudjon menni az úton.

 

riport a rádióban: a szülők hirdetésben köszönték meg az óvónó munkáját. aztán riporter kérdez, szülők áradoznak. nagyszerű, fantasztikus, csúcs. óvodavezető szintén, szakmailag kiemelkedően jó, a legjobb. -akkor miért őt bocsájtják el? -leépítés van, az önkormányzat kiadta parancsba. a másik 3 kolléga egyedül neveli a gyermekét, őket védi a törvény.

 

tanulság: nem kell jónak lenned, nem kell okosnak lenned. mert a jó mindig elnyeri méltó jutalmát. a többit meg a törvény védi.

 

mindig tanulok valamit.. ezt sajnos már nem hasznosíthatom:)

tortát, sütit rendeltem, így végignézhettem a menyasszony lánybúcsúztatójára készült torta befejező fázisát. konkrétan a csokiba mártását, és összeállítását.

1 hosszúkás barna, egyik végéhez jobbról, balról 1-1 gömbölyű barna illesztve. a hosszúkás szabad végébe 1 tüzijáték szúrva.

szemek becsukva, torta elképzelve: megvan? igen, AZ.

fotóm, sajnos nincs. szárnyaljon a képzelet :))

 

a hosszú hétvége megkoronázása volt ez a nap. évek óta először, semmit (na jó, szinte alig) nem csináltam, ami iskola. és ma nem is főztem. a fiaim anyák napjáztak. az éteksor sem volt akármilyen: disznóhús leves bandi-módra (kicsit füstölt szalonnás, hagyás, levesgyöngyös) finom.

brassói, szintén bandi-módra (sokféle fűszerrel, sajtos, olívabogyós zöldsalátával) remek.

ananászos, mustáros-mézes sült rizzsel, pirított burgonyával. fenséges.

és a desszert rakottpalacsinta.ez már alig-alig fért belém. muszáj volt lepihennem a dőzs után. a kávét átaludtam. :)