elhatároztam, összegyűjtöm a gyöngyszemeket. fantasztikus a net.

ahogy megtalálnak:

tojótáp ára

letölthető filmek 

huszárlovak

erdei lányok

ez egy kicsit komolyabb. megvolt a 10000-dik klikk, és kolléga kopogtatott be hozzám:"kész óravázlat". ráadásul első helyen dobott ki a keresőprogi.

pottyantós wc+iskola

központi tananyag autószerelő

szoptatós fotó

dagadt nők

250 c3 motor

raktározás szolgáltatás

ingyen letölthető raktározási program

tolna megyében dióbél

örömhír ppt

úri nő

Kati domb

piszkos láb nyalogatása

ez eddig a legjobb: útbaigazítás pesten - és első helyen dobott ki a kereső :)

meghívó szöveg házassági évfordulóra

hogyan illik fogni a borospoharat

és megint (nov. 17.) : inke+ tanítónő

rövid frizura +tipp

lányok live

fogyókúra pécsett

szoptatós nők franciasaláta

érdekes nagy munkagépek

 angol alapszavak

babarózsa ápolása

szomorúfűz metszése

 hörcsög utaztatása

női autó (ha az én hatásomra vettek c3-t, kérem a részesedésemet :))

kati mama konyhája

kávé+rózsával

 delphi útkereszteződés

kati mama konyhája

70 éves néni gyerekekkel foglalkozik

 

 kezdjük az elején. megterveztem a nyaramat, mi mindent szeretnék, mit kell(ene) feltétlenül megcsinálnom. s mivel úgy tudtam, 6 hónapos a szünet, 10 havi program jött össze.

jól kezdődött. idézem a férjemet: "vettem a feleségemnek az ....dik születésnapjára egy autót." és hirdeti is úton-útfélen, mint az apostolok az örömhírt.

ezzel szemben az igazság: végre elérkezett az az állapot, hogy megengedhetjük magunknak a kisautót. már (sajnos) nincsenek nagy közös családi programok, a fiúk a maguk útjait járják. így teljesült a vágyam, egy C3. gyönyörű, és igazán női autó. először furcsa volt az 1600-os opel után ebbe a kicsi csodába átülni, de a jót könnyű megszokni. könnyű manőverezni, parkolni (!), ezer kütyü van benne, győzöm tanulni. egy hátránya van, a kicsi motor nem olyan harapós, mint az opelé. én azt is szerettem. kétszer összetörtem, a szívemhez nőtt. (meg a pénztárcámhoz.) de elegánsan bele lehet ülni, kiszállni, kellemesen magas, igaz, dűlöngél a kanyarodáskor,  de legalább olyan érzésem van, mintha sportosan vezetnék.:) mutatja a km-t, a napi km-t, a pillanatnyi fogyasztást, - na, erről leszoktam, hogy nézzem, mert vagy azt figyeltem, ideális-e a fogyasztás, vagy az utat,- az olajszintet, a szervízhez járó km-t, és még kismillió mást. óbégat, ha nem kötöm be a biztonsági övet, nyitva hagytam a csomagtartót, a világítást, szóval gyógypedez rendesen. és a csúcs, a vezetőszemellenzőn is van tükör! menet közben is rúzsozhatok. pl.

tökéletes női autó. a fiam szerint vacak, csak 147 km-t tudott menni vele az autópályán. tény és való, 110 km az ideális  utazósebessége. amikor még nem zabál, nekem ez tökéletesen megfelel. a férjem nélkülem vette meg, és telefonon közvetítette a becseit: piros, (egy nőnek első számú szempont a szín), 5 ajtós, központi zár, rádió, cd-lejátszó, (ez is fontos nekem, reggelente 8 perc az út az iskoláig, halálra unnám magam nélkülük), légzsák, állítható ülések, kormány, szervokormány, vezetőülés melletti pohártartó - itt kiáltottam fel: vedd meg, ez kell nekem, nem borul ki vezetés közben a söröm!:)

és azóta csak vezetek, és vezetek, időnként a visszakapcsoláskor negyedik helyett a hátramenetbe csúszik, ....hát nem szép hangokat ad. a férjem se.

a nyár két biztos pilléren nyugszik: megyünk a barátainkhoz farcádra, és megyünk a barátainkhoz szombathelyre. ezek a programok most sem maradtak ki az életünkből. (részletesen majd külön blogban mesélek a történtekről)

még a tanév vége felé, a teljes kimerülés határán nagyot gondoltunk a kolléganőmmel. márpedig mi megtanuljuk a flash-t! anélkül nem élhetünk! főnökünktől kaptunk könyvet, oktató cd-t, sőt, házi feladatot is. az enyém így szólt: növeszd vissza a millói vénusz karját. a nyáron meglesz, fogadkoztam. 24 lecke, 24 nap. még marad is időm, a többi eltervezett munkámra.

és lőn.

kánikula, lustaság, ezer tennivaló. anyám kitalálta, ki kellene festeni a konyhát. ha kitalálta, végrehajtatja. és mint a kisgömböcnek, nekem is evés közben jött meg az étvágyam, eszement lakásrenoválás lett a vége. és még nincs vége! csak a fiúk lázadtak fel, -ideiglenesen.

elővettem a varrógépemet, és varrtam, varrtam, és még most is varrok, függönyöket, székruhákat, faliszőnyeget, anyaghiány nem hátráltat. a készleteim kiapadhatatlanok. és főzök, sütök, kényeztetem a családom, - gondoltam, - ám a fiúk közölték velem: -elfelejtettél főzni. semmilyen íze van. -hát a hidegzuhany ehhez képest langyos víz. első körben megsértődtem, másodikban is, aztán felajánlottam a lehetőséget - nekik. -azt már nem! majd a mama. -anyám szolidáris, ő ugyan nem. - mivel más nincs, csak rám maradt, és úgy tűnik, lassan újra tudok főzni. érdekes.

fiacskám szögbelövő fenomén, ki is lyukasztattam vele a házat rendesen. minden napra egy, két, sok lyuk... képnek, tartónak, polcnak, ami éppen jött. aztán egy kis mázolás, ablakkeret kívülről, én nézni sem bírtam, a látványtól szédültem, ő meg vígan fütyörészett. érdekes, amikor építkeztünk ezt én csináltam, és nem volt ilyen magas az ablak. a párkány is szélesebb volt. hogy mi történt, fel nem foghatom...

bár az aszály minket is sújt, azért a befőzés nem maradt el. meggy, szilva, paradicsom, körte, mind rám vár. ezekről a munkákról írta janikovszky éva, hogy előző nap kell megcsinálni, és akkor rengeteg szabadideje lesz az embernek. csupa előző napból áll ez a nyár.

egészen véletlenül belecsöppentem egy dokufilmbe, és ottragadtam. arról szólt, hogy van egy család, akik semmit sem dobnak ki, mindent elfogadnak, és lépni sem lehet a holmitól, a rendetlenségtől. és jön a segítség, egy férfi és egy nő, akik segítenek rendet vágni. mindent kihordtak az udvarra, ami szerintük felesleges holmi, és próbálták meggyőzni a háziakat az igazukról. mintha nekem vetítették volna. teljesen magamra ismertem. mindent elrakok, bespájzolok, befogadok, fáj kidobni bármit is. végignéztem, és a tettek mezejére léptem! ezeréves füzeteket, újságokat selejteztem le, papírokat, dobozokat, és tágult a tér. közben vérzett a szívem, de erős voltam. nem hátrálhatok meg! a gyűjtőmániám most az egyszer vereséget szenvedett. illetve teret nyert, mert most sok üres helyem lett.:)

szóval, a tanulás tolódik. majd. holnap. vagy a jövő héten. de nem marad el, mert igenis meg akarom tanulni. csak most egy kicsit lazítok. nem kelek korán, kényelmesen teszem a dolgom, olvasok is, filmeket is nézek, ja, és már készítem a tanmenetemet, mert olyan cifra, hogy most el kell kezdenem, hogy szeptemberben indulni tudjak vele. és akkor még nem is szőttem! de az már idén tényleg elmarad. majd, jövő nyáron. vagy azután.

folyt. köv.

újabb becsek, c3: a belső tükör nagyít, vagy ugyanít, a külső viszont kicsinyít. így nyaktekeredés nélkül tudok sávot váltani. légkondi ua, mint az opelben: kereszthuzat. de nem is kellene, mert akkor nem tudnám utánozni (ha akarnám) a trendi módit, hadd hallja mindenki, merre járok, mit hallgatok. csak még be kell szereznem a hozzá járó zenéket. (jaj, jaj, álmomban se jöjjön elő)

ma egyébként megint követhettem egy rendőrautót. 49-cel ment, igaz, a 40-es táblánál is. merészen követtem a példáját.:))

az is jó volt a nyárban, hogy szinte csak percekre voltunk egyedül. barátok, fiaim barátai, rokongyerekek táboroztak nálunk. a fiam szülinapja most nem volt olyan nagyszabású, mint tavaly, igaz, nem idén volt negyedszázados. tavaly a lekvárfőző fazekamban főztem nekik gulyáslevest, mondván, a maradék jó lesz másnap, nem lett jó. mert nem maradt. reggel amerre néztem, mindenhol fejeket meg lábakat láttam. a nappaliban, a szobáikban, a teraszon, az udvaron, még a szomszédba is jutott szállóvendég. cézike befogadta őket, melléjük feküdt. idén nem aludtak itt, és nem is voltak huszonpárnál többen. megszámolni nem lehetett őket, mert jöttek, mentek, de nagyon jólnevelt társaság volt, elvégre a fiaim barátai.:))))))

folyt. köv.

és a korona a nyárra: unokatesó-dzsembori.

már régóta szervezem, volt is már, de az újabb alkalmak rendre elmaradtak. most végre minden összejött, illetve majdnem, mert egy igazolt távollét azért volt. majd jövőre ők is bepótolják!

itt volt a foltvarró unokahúgom, kaptam tőle gyönyörű anyagokat, és ha megyek hozzájuk, jut még bőségesen, a fa-szerelmese unokaöcsém, aki szintén gyűjtő, így megint fogyott a készletem, másik unokahúgom a két tünemény gyerekével, meg mi. jövőre plussz hat fő. bár a távollévők hiányoztak, szuper volt így is. szalonnát sütöttünk, viháncoltunk, jókat beszélgettünk, nosztalgiáztunk. régi gyerekkori emlékek jöttek elő. unokaöcsémék tudtak egy kicsit tovább is maradni, istenieket kirándultunk, (a képeket is felteszem majd) kártyáztunk. pecáztak a nagyfiammal,-fogtak is halat-, meg is sütöttük, bográcsoltunk. régen volt ilyen szép hetem. jöhet bármi, ha erre az időszakra visszagondolok, minden könnyebben fog menni.

hajrá hefop! hajrá iskola!