Multikulturális tartalmak,interkulturális nevelés: az iskolai kultúra és környezet átalakítása a tanulók egyenlő lehetőségeinek és aktív részvételének biztosítására

és ez csak a cím... ha már a cím is ilyen hosszú..

szeptember 3. hetében 3 napra otthagyni az elsősöket, hatalmas lelkiismereti válságot okozott. még alig ismerkedtünk meg egymással, éppen elkezdtük a szokásrend kialakítását, még pityeregnek reggelente, a fél nap is teljesen kimerít,                       így hagyjam szegény napközis páromra 3 egész napra őket, reggeltől estig?  nem tudtam belefeledkezni a képzésbe, folyton otthon járt az agyam.

vasárnap mindent összekészítettem, eszembe jutott egy csomó elintézetlen dolog, email a főnökömnek, legyen kedves, intézné már el helyettem. nem láttam az arcát olvasás közben, biztos örült a felkérésnek.:) hétfőn hajnalban kelés, a jegyek megvannak - nem én vettem meg!- fiacskám ébresztve, ő visz a vonathoz, utolsó simítás a csomagon, - és a cipzár szétesik. pánik, rohanás a másik fiamhoz, privatizálom az iskolába-járós válltáskáját, mindent átdobálok, mehetünk. félúton járhatunk, mikor eszembe villan, a legfontosabb regisztációs papírok a másik táskában maradtak. forduljunk vissza! fiacskám hallgat. ismer. ismét úton. még van 6 perc a vonatindulásig. most, -vajon miért?- nem szólok a tempó miatt. gyors puszi, vágtázok be, kolléganőm már tipródik, de minden rendben, a vonat is ebben a pillanatban érkezik. pestig semmi érdekes. pilisborosjenő az úticél. 2 metró, elővárosi busz, nem okozhat gondot. de hol kell leszállni? az utasok nagyon segítőkészek, mondják a zöld kerítésnél. nagyon figyelünk. fehér kerítés van, aztán csak mi a buszon. a sofőr is nagyon segítőkész, most már maradjunk, 5 perc múlva fordul vissza, majd szól. végülis megérkeztünk, lebatyuztunk,, a tanfolyam már elkezdődött, illedelmesen beóvakodunk, igyekszünk bekapcsolódni. a szokásos tréning felállás: 2 tréner, körben a csoport, éppen a mit várok, mit hoztam, ....végén tartanak. végre a csapat is multikulti. óvónőtől középiskolai tanárig, kis falutól pesti elit gimnáziumig teljes a paletta. és vannak fiúk is.

most, hogy idáig eljutottam, rájöttem, nem akarom leírni a tanfolyamon történteket. voltak nagyon jó mozzanatai, amelyek mély nyomot hagytak bennem, és elgondolkoztattak. kaptunk nagyon jó anyagokat, inkább azokból teszek fel egy szubjektív válogatást, és hasznosítsa mindenki lehetőségei szerint. aki szembesül a problémával, aki szeretne a kérdéseire válaszokat kapni, innen (is) keresgélhet. nem volt hiábavaló időtöltés, de még mindig csak keressük az utakat. és amit a pedagógia, a pedagógus tehet, az csak a dolgok egyik fele. a törvényalkotók, a törvényalkalmazók nélkül sziszifuszi, lehetetlen vállalkozás. és ők vajon, járnak-e ilyen tréningekre?

nem így  indítottam, komolyra, komorra sikeredett a vége. pedig én optimista vagyok. csak a földön járok.

 

1.

a tanév már augusztusban elkezdődött. negyedikes holmik el, elsős kincsek elő, értekezletek, megbeszélések, pakolódások, szekrényrendezés, a káosz uralása. hefopos szakirodalom (többezer oldal, szó szerint), a tanmenetek összeállítására tett kísérletek,-ez külön blogot érdemelne-, teremrendezés. vasárnap évnyitó, már szombaton nyugtalan vagyok, milyen lesz az első benyomásuk picikéimnek az iskoláról? az évnyitó nagyon szép, bensőséges, kolléganőm szívet melengető műsort állított össze, 3, -most már elsős iskolás kislány verset mondott mély átéléssel, nagy tapsot aratva, utána rövid megbeszélés a szülőkkel együtt a tantermünkben, jöhet a hétfő, kezdődik az új élet.

alig múlik hét óra, már az osztályban vagyok. utolsó simítások, jönnek is a tündérkék. néhánynál eltörik a mécses, kis símogatás, ölelgetés, búcsúpuszi, és mindenki várja az ISKOLÁT.

városunkban évek óta kapnak ajándékba egy tolltartót az elsősök. idén nálunk adta át személyesen pogármester úr. 8 órára vártuk az érkezését, a sajtó már fél nyolctól jelen volt. polgármester úr, mint mindig, pontosan érkezett. üdvözölte az elsősöket, elbeszélgetett velük, és mindenkinek egyenként adta át a tolltartókat. volt aki megilletődött, volt aki rögtön belenézett, mit is talál a belsejében. Édesek voltak. kapos tv, somogy tv, 4 vagy 5 fotós, újságíró dokumentálta életünk fontos eseményét. ehhez képest az újságban megjelent egy kép, a cikkben egy mondat rólunk, a többi az oktatás helyzetét taglalta. a kapos tv-ben fél perc, a somogy tv bővebben illusztrált, de azt én nem tudom fogni. egyszóval, felháborító!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! ilyen fontos eseményt, mint az első napunk az iskolában, nem címoldalon, és félórás időtartamban közvetíteni, megbocsájthatatlan. de a képeket feltették az intenetes oldalukra, ez tapasz a sebeinkre.

első nap 11 órakor haza lehet vinni a gyerekeket. ennyi bőven elég az elfáradáshoz.

tájékozódtunk az iskolaépületben, ismerkedtünk, ettünk, ittunk, aztán megint ettünk, meg ittunk, pisiltünk, és ez azóta is így megy. két megéhezés közé becsempészek egy kis tanulást. reggel megérkeznek, megterítenek, és esznek. aztán ezt ismételjük kb félóránként. hogy hova fér beléjük ennyi étel, fel nem foghatom..

a reggeli beszélgetőkör hefopos program, de nálunk már hagyomány. körbeülünk a szőnyegen, mindenki mond valamit, aztán következik a napi mese. a programban nagyszerű meséket gyűjtöttek össze, de én szeretek improvizálni is. mint az oviban, úgy hallgatják. fokozatosan csitul a zaj, a harmadik, negyedik mondatnál már csak két fickó kokettál egymással. hagyom, engem zavarnak, de az osztály feszülten figyel. majd ők is lenyugodnak. egyszer. talán. a hagyományos órakeretet ha akarnám se tudnám tartani. 5-10 perces kis modulokból rakom össze az órákat. eltervezek tizet, megvalósul kettő. majd javítunk az átlagon! van időnk. a kezdeti türelem később busásan megtérül.

beszélgetek az egyik kis "hiperszuper" fiacskámmal. milyen az iskola, hogy érzi magát. "szeretem." mondja. a szemben ülő tünemény, reggel még pityergő, eddig hallgatta a beszélgetésünket, most közbeszól:"mi az hogy szeretem, imádom az iskolát!"

a szülők készségesek: mi kell tanító néni, minden megvan, mit hozzunk még be? meg kérdezgetik a gyerekeket, hogy viselkednek, aztán hogy hova üljön, hova ne, én előveszem hírhedett diplomáciai érzékemet, és ültetek. ezen a héten már háromszor átrendeztem az osztályt,- na nem szülői kérésre- mert a nagy szőnyeg miatt, amihez ragaszkodom, elég szűkösen vagyunk. meg kiderülnek a hibák. kik lafatyolnak előszeretettel, kik találták meg a leendő életreszóló barátnőjüket, szóval változik a kép napról-napra.

a hétfőt, keddet napközis párommal együtt teljesítjük, csatlakozik hozzánk a fejlesztő kolléganő is. nem vagyunk sokan rájuk.. figyelünk, jegyzetelünk, kinél milyen problémákat észlelünk. csütörtök délelőtt nekem még a bíróságra is mennem kell, -csak mint tanú!- szíves invitálást kaptam, egy régebbi tanítványom ügyében kell visszaemlékeznem az akkor történtekre. aztán volt még a héten iskolatanács, alsós megbeszélés, hefopos megbeszélés, igényfelmérés, tappancsos terjesztő, fényképész, védőnő, néptáncos kolléganő, úgyhogy tegnap már szégyen-szemre este 8-kor beájultam az ágyba. és ez csak a kezdet! ez a helyzet minden évben csak fokozódik. hogy mi történik délelőtt az iskolában, azt én nem tudom.  reggel bemegyek az osztályba, és délig az orromat se dugom ki. pisilés, kávé, váltócipő, ha nem történt meg reggel, akkor már nem is fog. ilyen az első osztály. imádom. ja. közben jönnek a volt negyedikeseim egy kis ölelésre, beszélgetésre. némelyik akkorát nőtt, alig ismerek rá.

folyt. köv.

2.

eltelt az első hónap, és sok bánat ért. nem picikéim által, ők olyanok, amilyennek egy elsősnek lennie kell.

az iskolaegyesítés nem zökkenőmentes. ez vastag eufémizmus. a szülők nem tudnak belenyugodni a döntésbe, és az év végi maradás, menésre módosul. amit eddig három mondatban megbeszéltek a pedagógussal, most a bűvszóval intézik: "elviszem."  nem kérdőjelezem meg a döntésüket, a szülő mindig a legjobbat akarja a gyerekének, és az én dolgom, a mi dolgunk, a döntésük tiszteletben tartása. de amikor az iskolámat szólják le, vagy a szülői kör egy jól körülhatárolható részét, az nagyon rosszul esik. én lassan húsz éve dolgozom itt. és nagyon szeretek itt dolgozni. nekem sokat számít, hogy örömmel jöhetek munkába, mert tudom, a munkatársaim közt csak jó helyen lehetek. segítünk egymásnak, állandóan "szakmázunk", nem kell titkolni a kudarcokat, a gödröket, mert mindig van valaki, aki segít. és a gyerekek,  a szülők, olyanok, amilyen az élet. -tól  -ig. de mindig meg lehet találni a kapcsolódási pontokat. és meg is találjuk. eddig minden búcsúzó osztályom hagyott nekem nagyon kedvessé vált édesanyákat, akikkel azóta is tartjuk a kapcsolatot. az itt folyó szakmai munkát pedig már széles körben elismerik. bárhol megállja a helyét bármelyik kollégám. aki elment közülünk más iskolába, mert hívták, mind elismert szakember lett az új helyén is. és mind jó szívvel emlékszik ránk. 

és ekkor jön az "elviszem". esélyt sem adnak nekünk, hogy megismerjenek. és ez ellen nincs mit tenni, el kell tűrni. csak nagyon fáj.

folyt.köv.

3.

és az élet megy tovább..

nagymozgás fejlesztés, tesi óra. mivel a játékos utánzó mozgások igen-igen fontosak, (és bár van róla videó),  mégis csak az a leghatásosabb, ha a tanító néni bemutatja. tehát munkára fel! a dolgozós fekete nadrág kosztümöt maci-nacira cserélem, és kúszok, mászok a gyerekekkel együtt. most még.. de 62 évesen? erre gondol valaki?

egyébként már kevesebbet eszünk, és többet okosodunk. legközelebb leírom egy teljes napunkat. talán elfér a szerveren

folyt.köv.

26-ból 19

szept. 2-án azt hittem, 26 gyermekkel kezdem a tanévet. 24-en iratkoztak be, 2 tanuló költözködés miatt aug. végén jelezte itt-tanulási szándékát. egyiket a nagymama íratta be, mert az édesanya még intézi a németországi hazatelepedés ügyét. mondott még valamit, de akkor nem igazán jutott el a tudatomig, mint később kiderült, jobb lett volna odafigyelnem.

szóval, 26. pánikoltam, mert hefopos könyveket 24 főre rendeltünk, mi lesz most? persze, az élet mindent megold. a tanévnyitó után egyik édesanya halkan súgta, úgy tudja, a szomszédasszonya mégis máshova vitte a gyerekeit. a közeli faluban laknak a nagyszülők, inkább abba az iskolába utaztatja őket. mint kiderült, már el is intézte a papírmunkákat. ebben csak az esett rosszul, hogy ez az édesanya tanítványom volt, nagy örömmel íratta hozzám a gyerekeit, legalább szólt volna, kati néni, másképp alakult az élet. de nem baj, ez az én problémám. akkor 24. könyvek rendben. első héten végig 23-an voltunk. hol a hiányzó kislány? hivatalos megkeresésünkre kiderült, mégis csak visszaköltöztek dombóvárra.

szept. 3. hete. tünemény szőke kislányom édesanyja könnyek között közli, elviszi másik iskolába. nem velem van baj, a módszer is nagyon tetszik, de van itt olyan szülő, akivel semmilyen kontaktusba nem akar kerülni. a kislány sír, maradni akar, anyuka sír, ő már döntött, én - ott állok letaglózva. (igazgató úrnak azt írta le indoknak, itt bántják a gyermekét.) 22. október eleje: nagyon kis iskolaéretlen, de tündéri, ám embert próbáló szőke kisfiú édesanyja közli, elviszi a gyermekét. itt, ezek között nem hagyja. nem velem van baja, de ez a környezet nem megfelelő számára.(hivatalos indok, mint fenn) 21. október közepe: súlyos tanulási problémákkal küzdő szőke kislányt édesanyja elviszi felekezeti iskolába, 28-diknak. amikor odaadom neki a problémalistát, majd leül döbbenetében, de ennek tudatában is kitart döntése mellett. 20. őszi szünet utáni első nap: nincs a németországi szőke kislány. mint kiderült, ő csak ideiglenesen volt itt, mert az édesanya a nyugati határszélen rendezkedett be. ezt mondták is a nagyszülők, csak akkor valahogy elsiklottam felette. tehát most, 19. maradunk? fogyunk? ki tudja..

folyt.köv.

érik a gyümölcs..

volt negyedikeseimmel futottam össze a bábos teremben, fénymásolás közben. egymás szavába vágva újságolták, hibátlan lett a tollbamondás, ötös a német dolgozat, győztem örülni nekik. a tavalyi lusta is összekapta magát, csillog a szeme a sikertől. én meg nem győzök örülni, símogatni, ölelgetni. az egyik fiam kikapja a fénymásolóból a német dolgozatát (5), és azt mondja: magának adom, ajándékba.

idén gyönyörű mikulásom van.

6.

elkapott a harci hév. már megint a pedagógusokat aportírozza mindenki. elhatároztam, egy héten át lejegyzem, mennyi időt töltöttem a munkámmal. aztán összegzek, konzekvenciát vonok/vonatok.

dec.11. kedd

fél nyolc, már két anyuka vár. 8 óráig egyfolytában fogadó órázok, ügyezek. van 4 órám, ebédeltetek, megbeszélem a napközis párommal a tennivalókat, rendezem a feladatlapokat, fénymásolok. fél 2-re családlátogatni megyek. fél 3-ig maradok.ekkor indulok haza. este 8-9-ig készítem a feladatlapokat másnapra. fél 11-kor még simítok egy kicsit a tanmenetemen, szerkesztem a táblázatot. fél 12-kor kikapcsolom a gépet.

fél 8-tól fél 3-ig=7 óra,

8-9-ig=1 óra,

fél11-fél12-ig=1 óra

==9 óra

 dec.12. szerda

fél 8-tól fél 2-ig ua, mint tegnap. 6-kor leültem megírni a nevelési tanácsadónak egy vizsgálati kérelmet. szétnéztem a neten, találtam 3 jól használható oldalt. ha már megtaláltam, beszerkesztettem a tárhelyemre is, használja más is. ez eltartott 8 óráig. utána készítettem olvasólapokat, kerestem hozzá képeket, jó lesz holnap kivetíteni, nyomtattam, készültem holnapra, és máris 10 óra.

fél 8-fél 2-ig=6 óra

6-10-ig=4 óra

==10 óra

 dec. 13. csütörtök

fél 8-tól fél 2-ig ua, mint tegnap, tegnapelőtt. csak közben jöttek a negyedéves hallgatók, eligazítottam-irányítottam őket a kollégákhoz, elintéztem néhány függő ügyet. ma fáradt voltam, fél 9-kor álltam neki az iskolai dolgoknak, de 11-kor már kidőltem. ágyba estem.

fél 8-fél 2-ig=6 óra

fél 9-11-ig=2 és fél óra

==8 és fél óra

dec. 13. péntek

az utak miatt busszal mentem dolgozni, így 3/4 8-ra értem be. fél 1-kor "elszöktem". délután 4-re mentem vissza, mert a nyugdíjasainkat vártuk vendégségbe. fél 7-kor pánikszerűen "hazafutottam", 30 km/h átlagsebességgel, a hóesés miatt. este lazítottam, nem dolgoztam.

3/4 8- 1/2 1-ig~5 óra

4-fél 7-ig=2 és fél óra

==7 és fél óra

dec. 14. szombat

délután keresgettem a neten karácsonyi ötleteket picikéimnek, és csinosítgattam a tanmenetemet, hogy más is el tudjon igazodni rajta.

==2 óra

dec. 16. vasárnap

délelőtt, takarítás közben, délután, este, mimio magyarítás keresés, feladatlap szerkesztés, órákra készülés.

==4 óra

dec. 17. hétfő

1/2 8-3-ig, mmert uszodába kísértem, és csak utánna rendeztem össze a dolgaimat

==7 és fél óra

este készülés, színezők keresése a neten, nyomtatás, klarácsonyi versek, dalok, képek gerebeblyézése

7-10-ig=3 óra

==10 és fél óra

összegzés:

9+10+8 és fél+7 és fél+2+4+7 és fél+10 és fél=59 óra

59/5=~11 és fél óra munkanapokra lebontva

és ez egy szolíd hét, semmi extra határidős feladat, jelentés, kimutatás, statisztika, szöveges értékelés, családlátogatás....

ha nagyon felmérgesítenek, nem sztrájkolni fogok, hanem a törvényes 8 órámat fogom ledolgozni. és kész. kiesik kezemből a toll, füzet, eddig fizetnek, vége.