katalin's profileKati tanító néniPhotosBlogListsMore  |  Tools Help |
|
November 07 tükörképinnen való az idézet. nem tudok mit mondani. úgy érzem, egy óriási tükörbe néztem bele.
jaj
"
...A Dózsa György út keresztutcája is be volt állva. Tipródtam. A troli mgésem jó ötlet. Aztán megláttam a nénit. Kínai, vagy turkálós melegítőben volt, széttaposott cipőben. Ősz hajú, kerek arcú néni volt, apró, jóindulatú szemekkel. Ha visszagondolok rá, olyan volt, mint egy óvónő. Olyan megérzésem volt, hogy tanítónő, vagy óvónő. Kukázott. Vaciláltam. A troli nem jött, közben a Dózsa György út kicsit elindult, láttam, hogy a buszom, mint egy türelmes teknősbéka vánszorog előre a dugóban és már elérte a kereszteződést. A néni, mint egy keresőprogram, szisztematikusan kutatta át a kukákat, kicsi gurulós kocsit húzva maga után. Teljesen ápolt volt, de az arcára mély árkokat vésett a kor és a szegénység. Adjak neki pénzt? A néni nem kért senkitől semmit. A kukákat nézte át. Nem figyelt rá senki, pedig a megálló tele volt. Ő sem figyelt senkire. Megszokta, hogy láthatatlan. Azon a reggelen megint elpattant valami, méghozzá nagyon hirtelen. Sírni akartam. Üvölteni az emberekkel. Nem látja senki? Miért nem látja senki a nénit? Miért? Miért nem csinálunk valamit? A troli nem jött. A z eső szitált. A buszom átvánszorgott a kereszteződésen - ha most elindulok utána, a következő megállónál pont fel tudok szállni és egy megállót gyalogoltam. Maradhattam volna Durrellnél, az unott és szenvelgő alexandrirai szeretőknél, a girhes ribancoknál, a forróságnál és a sál barikádja mögött. Kinyitottam a táskámat. Digitális fényképezőgép. Pénztárca. Határidőnapló. A tegnap este sütött házisüti negyede. – Bocsánat- oldalaztam oda a nénihez, aki éppen egy kuka tartalmával volt elfoglalva. - Bocsánat. A néni felnézett. – Tessék... - nyújtottam felé a sütit bátortalanul. Áldozati ajándék az undorító magyar társadalomtól. – Csokis süti... – Magának nem kell? - kérdezte a néni és ezzel végképp elbizonytalanított. – Tegnap sütöttük. Házi. Tessék elvenni - mondtam. – Nagyon köszönöm - mondta, de nem nyúlt érte. – Magának biztos nem kell? Nézze - mutatott egy zacskóban valami kajafélét, ami számomra azonosíthatatlan péksüteménynek tűnt - nekem van mit enni már. Sírni akartam, üvölteni. – Hadd adjam oda. Én már ettem belőle. Nagyon finom... Megkönnyebbültem, hogy elfogadta. "Megvolt a mai jócselekedet is" mondta egyszer egy cinikus ismerősöm, a szavai minden alkalommal visszhangoznak, ha ilyet csinálok, vagy átadom a helyem valakinek a buszon. – Igazán nem kellett volna - mondta, mintha épp átmentem volna hozzá egy baráti csevejre és bonbont adtam volna ajándékba. – Csókolom - mondtam a néninek. Épp jött a troli, de nem szálltam fel. Elkezdtem futni a Dózsa György úton, a Hősök tere felé. Undorodtam a világtól. Undorodtam magamtól. Undorodtam ettől az egésztől. ..." November 01 konferencia-hegyek..ez az ősz a konferenciák jegyében telik
IV. Országos Interaktív tábla Konferencia és Módszertani Börze, a Műszaki Kiadó szervezésében.
még a nyár legelején kiírtak egy pályázatot, melyre óravázlattal lehetett benevezni. rászántam egy csomó időt a szabadságomból, és reménykedtem. utólag természetesnek tűnik, hogy nem nyertem, de akkor még reménykedtem. de meg voltam elégedve az eredményemmel: kaptam két ingyenjegyet a konferenciára. ott a csodák tárháza fogadott. tátottam a szám, kapkodtam a fejem, gyűjtöttem a rámzúduló információt. (nem mellékesen találkoztam virtuális kollégáimmal is, akikkel eddig csak a neten cseverészhettem.)
Zöld cseresznye konferencia, főszervező a Szabad Iskolákért Alapítvány volt. még a tavasszal olvastam felhívásukat, rögtön jelentkeztem is. díszvendégük dr. Spencer Kagan, a Kooperatív tanulás című pedagógiai szakkönyv (napi bibliám) szerzője, előadónak is lenyűgöző volt. meglehetősen fáradt voltam, de nem lehetett nem kooperálni a társakkal. megmutatta, hogyan kell úgy bevonni munkába embereket, hogy ők is akarják :). nincs más út. (itt is összefutottam ismerősökkel,egy kedves kolléganővel az OFOE-ről, és egy komplett tantestülettel, akik haza is hoztak. külön köszönet nekik érte.)
Innovatív Tanárok Fóruma, a Microsoft Magyarország és a Modern Iskola oktatás-módszertani magazin közös rendezésében. már megint tudatlanul, de kiállítónak is jelentkeztem. van egy mesekönyv projektem, azt vittem. hát... amit ott láttam, hallottam a kollégáktól, csak tátottam a számat. megint annyit tanultam, győzöm rendezni a hallottakat, tapasztaltakat. (azt mondanom sem kell, ismerősök itt is voltak :). aktívtáblások, OFOE-sok, úgy örültem nekik.) October 12 osztálytalálkozó szombaton osztálytalálkozón voltam. tíz éve végzett gyerekeim hívtak randevúra. oly' rég volt, tán igaz se volt... több mint húsz év eseményei kavarodtak fel. ennyi ideje tanítok itt. rájuk kerestem az iwiwen, hogy legalább nagyjából képben legyek. én még a csöpp kis arcokra emlékszem, a pöttöm kezekre. most meg gyönyörű nők, férfiemberek érkeznek. furcsa érzés. óhatatlanul a régi megszólítás szalad ki a számon, ami enyhe derültséget vált ki. de jól van ez így... nekem ők úgy voltak kedvesek, és amíg csak találkozunk, ez így is marad. ezért szeretem ezt a pályát. mindig lehetnek kisgyerekeim. négyévente átélhetem azokat az örömöket, ami "normális" esetben csak párszor adatik meg az életben. és lehet, ez az osztály az utolsó, amellyel még itt találkozhatunk, a régi falak között. jó volt újra látni őket. abban maradtunk, a negyven évesre is meghívnak. hisz' akkor még nem leszek 100 éves... előttem az élet. July 11 a nyár egyenlege - eddig három barackfa átlényegítése lekvárrá, két meggyfa pincésmeggyé válása (az eső azért besegített), tengernyi uborka, tök, zöldbab, borsó masírozása a fagyasztóba, savanyítóba. persze kértem segítséget anyámtól, barátoktól :) ami még vár rám: további uborka-regimentek, bab, tök, paradicsom, őszibarack, alma, aztán a szilva, dió. ja, és közben megírtam egy pályázatot a műszaki kiadónak, van egy felkérésem óravázlatra a Táblatanítóba, az ősszel indul egy remek új pedagógiai folyóirat, amiben - remélem - , nekem is lesz egy kis részem, szóval zajlik a nyár. de én így szeretem. May 30 cseresznyés sütik ajánlás: kedves volt kolléganőmnek, kinek férje rendszeresen olvassa e rovatot. :) ez is tollpiheként indult.. kimentünk a telekre cseresznyét szedni. ha már szedtem, ettem, kedvet kaptam sütni is. csak úgy, minden ok nélkül. ami nálam ritkaság, sőt, elő se fordult eddig. és ha már, akkor mindjárt kétfélét is. egyik finomabb, mint a másik. íme: cseresznyés béles 150 g liszt, 75 g vaj, citromlé, csipet só, víz a lisztet elmorzsoltam a vajjal, kb. fél citromnyi levet és annyi vizet adtam hozzá, hogy nyújtható tészta legyen. kivajazunk, kilisztezünk egy tepsit, kibéleljük a tésztával. töltelék: 500 g kimagozott !! cseresznye, 100g vaj, 2 tojás, 50g darált mandula, 150 g liszt, 100 g cukor a vajat a cukorral jól kikeverjük, hozzáadjuk a tojásokat, mandulát (diót), lisztet. a tepsiben várakozó tésztaágyba simítjuk. ráterítjük a cseresznyét (amennyi van), és előmelegített, közepes tűznél megsütjük.   cseresznyés sütemény 280g liszt, 200g vaj, 100g porcukor, 60g darált dió, fél citrom leve, 1 kanál rum, cseresznye   elmorzsoljuk a vajat a lisztben, és az összes hozzávalóból tésztát gyúrunk. (innovatív tanerő: rum helyett ágyas pálinka, darált dió helyett (eltört a darálóm) késsel vagdalt) kisodorjuk, fánkszaggatóval kerek lapokat szúrunk. laponként 3-3 cseresznyét teszünk rá, egy másikkal lefedjük, körbenyomkodjuk, és újból kiszúrjuk. ha kész, tojássárgájával megkenjük, és kisütjük.iskolabusz in memoriam Pörböly http://nol.hu/lap/allaspont/20090526-atkeresztelo amikor végigolvastam, a hideg futkosott a hátamon. ha vezetek, az az első, bekapcsolom/kapcsoltatom a biztonsági övet az autóban. nem a rendőr miatt, bár a büntetést sem szeretném kifizetni, hanem, mert élni akarok. és valószínű, minden szülő ugyanezt teszi, amikor családostól megy valahová. most, amikor iskolákat vonnak össze, egyre több gyerek utazik rendszeresen, még inkább vigyázni kellene rájuk. nem? vagy inkább: nem. mert ezek szerint a hivatalos válasz: nem. és még egy cikk, ami előrevetíti a szükségszerűen bekövetkező bajt. http://sonline.hu/somogy/kek-hirek-bulvar/lekopte-a-buszsofort-a-hazudos-no-234974 nem a címet, az eseményt olvassa el mindenki nagyon figyelmesen. May 28 festők városa - kaposvár május 21-24-ig program program hátán a városban. engem mégis egyetlen egy érintett meg igazán. mert a fiaim is szerepeltek benne. nem is akármilyen módon. lenyűgözőek voltak a képek, de engem a zene varázsolt el. a fiamé. http://www.festokvarosa.hu/index.php/archivum/2009/kiallitok/fenyhangar-fenyfestes May 07 Kaposvár - anno, ahogy az emlékeimben él 2. a Csibi Áruház: ő volt A gyerekáruház. és mind a két szó fontos. lent a ruházati osztály, a galérián a cipő osztály. széles, fából készült nyikorgó lépcsőn kellett felmenni. a padló is fából volt, és érdekes hangokat hallatott, ahogy lépkedtünk rajta. az eladók élet és halál urai voltak. gyerekholmit csak gyereknek! hiába volt jó a szandál a kislábú nőnek, ha nem gyerekkel ment, fel se próbálhatta. a megvételéről meg ne is álmodjon! (abban az időben a gyerekholmik jóval olcsóbbak voltak. amikor az első, szalonban (Lady vagy Lédi?) varratott ruhámat megrendeltük, nagyon elcsodálkoztam, hogy ugyanannyiba kerül a varratás, mintha felnőtt ruhát készítenének. ahhoz voltunk szokva, ami gyerek, az minimum félárú. ez lett aztán első és utolsó nagyszabású ruhám:). ) a Fő utca: gyerekkoromban Május 1. utca volt, de mindenki csak Fő utcának hívta. most újra ez a neve. akkor még itt haladt végig a közúti forgalom, -ha jól emlékszem, a 68-as út- de a forgalom nem volt egetverő. a régi boltok szinte mind eltűntek, vagy átalakultak. a zöldségbolt a Corsó mellett, amit óriásinak láttam, hiszen két ajtaja is volt. a Pesti Csemege, ami megtartotta pultos jellegét a sok modern önkiszolgáló közt. középen lehetett bemenni, körben u alakban kiszolgáló pult, bal oldalt könyöklős kávézó. isteni kávékat főztek. és minden finomság kapható volt, ami abban az időben létezett. a Mézes Mackó, a dínom-dánomok helye. a majonézes krumpli, tojássaláta, kaszinó tojás, melegszendvics törzshelye. először kinézted, mit szeretnél. aztán sorba álltál a pénztárnál, és diktáltad, miből mennyit kérsz. elmentél a blokkal a pulthoz, ha szerencséd volt, nem fogyott el semmi, kaptál mindent. és innentől már csak ülőhelyet kellett találni. a Corso. nem a mostani üzletház, hanem az igazi, a régi. kislánykoromban a belső helyiség csuda izgi volt, mert ott boxok voltak, és félhomály. igazi randizós hely. elől pult, ott lehetett fagyit venni, ha beljebb mentünk, igazi presszó, ha pedig a belső helyiségbe, süppedős 4, 6 személyes "fülkék". itt ettem le a blúzomat csokifagyival. az a félelem, mit fogok kapni érte otthon, máig elkísér. a vasárnap délután akkoriban még ünnep volt. például moziba mentünk, vagy sétálni, és kaptunk fagyit. aminek ilyen csúfos vége is lehetett. aztán átápítették, meg megint átépítették, mostanában nem is voltam benne. illetve talán tavaly egyszer. de csak a teraszra ültem ki. nézegettem a járókelőket, a várost. elszálltak az évek. szemben a Dorottya Hotel is átalakult. valaha Turul Szálló volt, aztán felújították, gyönyörűre, és szálloda, söröző, éjszakai bár, mézes maci működött benne. a szállodában nem voltam, a többiben igen.a söröző fogalom volt. nyáron a kerthelyiséget is megnyitották, és pohár sört is lehetett kapni. persze enyhe lenézéssel hozta ki a pincér, mert sörből korsó a minimum! a bárba bejutni nem volt könnyű. (összesen két éjszakai szórakozóhelye volt a városnak: a kapos bár, meg a dorottya) ha a portás azt mondta nincs, hely, akkor nem volt. apelláta se! és oda kellett ülni, ahova a pincér vezetett. de élő zene volt, és este 10 után is nyitva tartott. mert akkoriban l11, max. 12 órakor a szórakozóhelyek bezártak. folyt. köv. May 05 Kaposvár - anno, ahogy az emlékeimben él mostanában, hogy többet sétálok a városban, számtalan régi emlék tör rám. egy kis időutazás, vállaltan szubjektíven. a Szabadság-park: a réges-régi ifipark helye. eleinte túl fiatal voltam, hogy bemehessek, aztán meg vagy nem volt pénzem belépőjegyre, vagy csak hallgattuk a zenét a kerítésen kívül. benn a sok hosszú hajú fiú, emeletes talpú cipőben, farmerban(!), gézingben. (első farmerom -us top világmárka :) - valami bődületes pénzért vettem, és még könyörögnöm is kellett a srácnak, adja el nekem. de évekig hordtam.) aztán megszűnt az ifipark, de a park maradt. benne a szovjet hősi emlékművel, szökőkúttal, játszótérrel. az első majdnem-randim is itt volt. én ott voltam, a srác nem. :))) persze, akkor nem nevettem rajta. a hinták dinasztiákat szolgáltak, szolgálnak. a férjemet is itt hintáztatta annak idején vasárnaponként az apja, én is itt körhintáztam magam a rosszullétig, és ma is televan aprósággal a park. a Munkácsy gimi: egy munkácsy buliba bejutni nem volt könnyű akkoriban. komoly logisztikai tevékenységet igényelt. csak meghatározott darabszámú jegyet adtak ki, azt is elővételben, és csak munkácsys diákon keresztül lehetett hozzájutni. a tanárok ott cirkuláltak köztünk, vagy a galériáról nézték, ki hogy viselkedik. más idők voltak.. mivel biológia tagozatos voltam, a kísérletekhez, megfigyelésekhez előzetes gyűjtőmunkát kellett végezni. így békát, gilisztát, nyulat mi vittünk a boncoláshoz. békát, gilisztát korlátlan mennyiségben, nyúlból elég volt egy is. természetesen növénygyűjteményt is készítettünk. egyik osztálytársam gilisztát is préselt. hogy poénból, vagy természetes elvarázsoltságból, máig sem tudom eldönteni. az oroszt egy szovjet katonafeleség, az Odett tanította nekünk. személyes sértésnek vette szegény, hogy negyedikben már mindenki a felvételire gyúrt, és a minimálisnál is kevesebb időt fordított szeretett nyelvére. egyébként nagyon csinos nő volt. olyan ruhái voltak, én még a kirakatokban sem láttam olyanokat. emlékszem egy kötött ruhájára: felül fekete, a szoknyarésze meg tarka négyzetekből volt összerakva. fehér csizmával hordta. nekünk a smink tilos volt. senkinek nem kívánom az élményt: szempillafestéket hideg vízzel eltávolítani. én részesültem benne. az irodai csapnál tehettem. a szoknyánk hossza is állandó vitatéma volt. de az nem, hogy gyümölcsöt szedni menni kell. az kötelesség. és verseny tárgya. meg jópont a felvételinél. és azok a május elsejei felvonulások! soha többé... minden évben mást találtak ki, hogy öltözzünk. egyszer egyenruhába, egyszínűbe, aztán meg minél tarkábban, mert úgy mutat. a mai eszemmel már nagyon sajnálom szegény tanárainkat, akkor viszont nagyon utáltam őket. gyülekező, sorakozó, tíz méter haladás, állj, megint pár méter, és így vánszorogtunk, míg végre ránk került a sor. akkor el a dísztribün előtt, szólt a hangosbemondó, végigtrappoltunk, aztán iszkiri, mehessünk már haza. én legalábbis így emlékszem. folyt.köv. April 19 falusi idill - a tavasz tizenvalahány pillanata III. amikor még tél volt, hazafelé autózván a városhatártól leláttam a kacskaringózó szerpentinre. most már eltakarják a lombok. egyébként is szép erre autózni. kétoldalt virágzó fák, gombamód növő házak, jobbra, messzebb az erdő. még alig lombosodik, de máris ezerszínű. persze jobb, ha az útra figyelek, mert a kátyúk mindent elöntenek. a problémát megoldotta a város. kitette a kétpúpú táblát a névtábla alá, innentől mindenki oldja meg maga. én is. reggelente, még alig ébren, dönthetek: a forgalmat figyelem, vagy a kátyúkat kerülgetem. jó össznépi társasjáték. csak vigyázni kell, mert nem mindenki ismeri a játékszabályokat. a terasz! nem bírok elszakadni a témától :) ilyenkor még nagyon élvezem, mert kiszakít a téli bezártságból. aztán majd lanyhul a kedvem, és újra beszippant a lakás, de most királyi helyet foglal el nálam. kiülve látom a diófát, "akit" még a mamától hoztunk, átmentve a réges-régi gyerekkort. pár évvel fiatalabb a házunknál, amikor kijelöltük a helyét, kicsi karó volt csupán. mama megnézte, és csak annyit mondott: közel lesz a házhoz. magunkban körbekacagtuk. hisz' olyan vézna, cseppecske, hogy lenne ez valaha is közel! azóta erről is bebizonyosodott, nem kell az öregeket lebecsülni. diófánk immár hatalmas, és beteríti a házat. főként, hogy 3 törzse van. ami kuriózum, de való. ugyanis amíg kicsi volt, a fű meg nagy, férjemnek sikerült kétszer is tőből elkaszálnia. de élni akart, tudta, hogy küldetése van, így most 3 törzse háromszoros koronát nevel. a teraszom örömére. már van árnyék, a legrekkenőbb hőségben is van légmozgás, túltesz minden légkondin. a lakás is hűvös általa, méltán áll becsben. akárcsak a fűzfa, amiről megtanultam, mi a legnagyobb érdeme: kora tavasztól késő őszig ad munkát. folyamatosan hull a barkája, aztán a levele, az elszáradt gallytengere, aztán lehet vagdosni a földet söprő vesszőket, de gyönyörű! a fiam ültette, ez az ő fája. (kertészkedésünk hajnalán, amikor a hagymát is "szőrös felével" felfelé duggattuk.) a tulipánok, nárciszok, jácintok már elnyíltak, de virágzik helyettük a viola, illatozik, bár még nem nyílik az orgona (amikor beállok a kocsival, odamegyek, beleszagolok a lilálló bokorba, és isteni tavaszillatot érzek), a babarózsa is szórja már a szirmait, és körös-körül tavasz van. végre. a húsvéti ebédet is kinn ettük végig, (úgy emlékszem, bár lehet, hogy nem , összefolynak a napok) a lényeg, megúsztam a szódavizes locsolást. befenyítettem a fiúkat, nem lesz ebéd. ez hatott. szegény ágikának nem voltak ilyen hathatós érvei, hét marcona fickó állta körül, és tettek róla, hogy ne hervadozzon. estére bográcspartit szerveztek, idén az elsőt. mi is szeretünk tüzeskedni. olyan jó nézni a lángokat. valami ősi vonzódás ez. ott van a körbekerített, megzabolázott tűz, amin fő vagy sül az étel, körötte barátok, eszünk, iszunk, jókat beszélgetünk. ahogy fogynak a fények, úgy nő a becse. izzik a parázs, időnként megpiszkáljuk, rádobunk egy-egy ágat, szikrázik, pattog, melegít. persze a városban is tavasz van. a télikabáttal együtt valahogy a gátlások is levetkőződnek. amíg végigmegyek a fő utcán, megtudom, hogy nagypapit el kell rakni valahova, a másik fiókban kell keresni, és szeretlek, meg szólalj már meg b..... meg. ugye, kitalálható, hogy embertársaim telefonálnak? és nem szemérmesek. akit nem érdekel, ne hallgasson oda. ami persze akkora hangerőnél elég nehéz. de akkor is jó sétálni. minden pad foglalt, minden pár elfoglalt. mindenki mással. egymással. és ők sem szemérmesek. elnézem -miért is tettetném a vakságot - akciódús életüket, és valahogy nem irigykedem. ez a műsor nem egymásnak szól. hanem nekünk. vakulj világ, mi/ki van nekem! mennyivel könnyebb az én életem. nekem már nem kell bizonyítanom. ha séta közben megfogom a férjem kezét, azért teszem, mert jó nekem. ha a tükröm szívózik velem, a képembe nyomom a napszemüvegem, és szevasz tavasz! szegény kislányok meg görcsölhetnek a sminkjükkel, haspólójukkal, mert a piac könyörtelen. (na jó, azért kicsit irigykedem, szép volt alighúsznak lenni.) a tavasz ajándéka a forma 1 indulása is. végre. újra van ami tematizálja a vasárnapjaimat. tudom mihez igazítani a teendőimet. sajnos, eddig nem sok jót hozott, kimi nem igazán találja önmagát. (azon mosolygok, a fordulatszámmérőjük ott kezdődik, ahol az enyém végződik. nagyon enyhe túlzással.) a napokban beparkolt mellém jobbról balról egy-egy cápa. egy VW, és egy A8-as. két fekete, csillogó dög. elképzeltem, amint leállok velük az iskolánál. leveszem a gyújtást, kirakom a lábaimat, magamat, körbetekintek, behajtom az ajtót... aztán a kezem az éjjeliedénybe lóg :) nincs nekem bajom a c3-assal, sőt! ő a nekem való autó. de álmodozni azt azért lehet.. April 15 falusi idill - a tavasz tizenvalahány pillanata II. a folytatás (nem titkoltan terápiás céllal :) ) a tavasz mindig kész csoda. hogy azokból a pici barna göböcskékből hogy tud gyönyörű virág lenni, rejtély. ennél csak az nagyobb csoda, ahogy a magzat fejlődik az anyaméhben. amikor vártam a gyerekeimet, magam számára is hihetetlennek tűnt, hogy élő emberi lény kucorog bennem. semmihez sem hasonlítható élmény volt, amikor forgolódott, és hol itt, hol ott dudorodott ki valamije. próbáltam kitalálni, ez a feje, a lába, a feneke... a közös életünk kezdete volt. mivel fiaim vannak, ők csak közvetve tapasztalhatják majd meg, de így is boldogságos érzés. majd meglátják. az élet igazságos. ha elvesz valamit, ad helyette mást. megszületett unokaöcsém, férfi, a férfi helyett. aki már nagyon várta, nem láthatta meg, mi helyette is babusgatjuk, és büszkén-boldogan fedezzük fel vonásaiban Őt.  most egy kicsit abbahagyom az írást. majd folytatom. April 14 falusi idill - a tavasz tizenvalahány pillanata a tavasz mindig gyönyörű. én mégis azt a pillanatot szeretem, amikor először érzem úgy, most sétálnom kell! olyan kellemesen süt a nap, olyan ráérősen múlik az idő, magától visz a lábam. idén ez egy pénteki napon következett be, és az esemény nem volt felhőtlen. volt osztályfőnököm temetésére mentem. gyalog. (kaposváriak előnyben: a pláza parkolójától a keleti temetőbe, és vissza. körömcipőben.) közben volt időm emlékezni. valamikor, még az elmúlt évezredben szerveztek egy matematika tagozatos osztályt. a város összes iskolájából kértek 2-3 jóképességű gyereket. volt igazgató, aki így válogatott, volt aki másképp. de megalakultunk. 7.-ben. nem volt túl szerencsés pont ezt az évfolyamot megcélozni, de ez volt a döntés. én harmadmagammal mentem a város túlsó felére. 2 busszal, vagy gyalog. mikor hogy tartotta a kedvem. igazi közösséggé már nem tudtunk alakulni, de meghatározó barátságok szövődtek. nekem legalábbis sikerült. osztályfőnökünk mindent megtett értünk, bizonyára sokszor állt a szőnyeg szélén miattunk. én csak arra emlékszem, gyakran mosolygott, és azt mondta, bátran forduljunk hozzá, bármi is a gondunk. és komolyan is gondolta. már nem volt fiatal, de annyi derűvel tette a dolgát, nem is emlékszem haragos arcára. pedig biztos volt olyan is. amíg sétáltam a temető felé, jöttek az emlékek. a tánciskola.. hogy mennyit szidta a fiúkat..! miért a párhuzamos osztály lányaival táncolnak, amikor mi is vagyunk olyan szépek, sőt..! ebben teljes mértékben egyetértettem vele. aztán a kémia órai kísérletek.. a végén a fiúk összeöntöttek mindent egy kémcsőbe, amitől valami opálos, nyúlós katyvasszá vált az elegy. aztán vigyorogtak, mi van benne. (nem tudom, emlékeznek-e még rá? ) sokat kaptam attól az iskolától. barátokat, tanárokat, emlékeket. máig el tudom énekelni szolmizációs hangokkal a kis éji zene első tételének jó részét. a versek, amiket meg kellett tanulni, mára már megkoptak, de időnként hihetetlen asszociációs lánc végén bukkannak elő. ott tanultam meg fejen állni, - parkettán - nem volt apelláta, meg kellett tenni. és utólag büszke vagyok rá, hogy sikerült. nem voltam kiemelkedő semmiben, de mindent begyűjtöttem, elraktároztam. osztályfőnököm mosolyát, derűs életkedvét is. lehet, hogy ő is segít nekem a mostani nehézségek elviselésében. sőt. biztosan segít. mert a nevelés hosszútávú befektetés. és egy életre szól. szeretem a tavaszt. szeretem, hogy arra ébredhetek, besüt a szobám ablakán a nap. már nyitott ablak mellett aludhatok. és hajnalban ugatnak a kutyák, a miénkkel az élen, énekelnek a madarak, és amikor kimegyek az újságért körös-körűl madárcsicsergést lehet hallani. van, hogy megállok, próbálom betájolni őket, melyik fán, bokron, háztetőn énekelnek. persze az igazi az, amikor birtoka vehetem a teraszt. elrámolom a sok nem odavaló holmit, helyet csinálok a hintaágynak, az asztalnak, székeknek, elrendezem a virágokat, és aztán csak nézek ki a fejemből. ülök, fekszem, henyélek. a hétvégi ebédek is kinn vannak, közben jókat beszélgetünk, semmi nem sietős. fennséges... átültetem a virágaimat, könyökig vájkálok a virágföldben, és csöppet sem sajnálom a műkörmömet :) a szekrényből is kiszórok mindent. téli holmik el a szemem elől! elő a tavaszi, nyári kollekcióval! a mosás is más ilyenkor. kinn száradnak a ruhák, napfényillatuk van. csak a teregetéssel kell vigyázni, mert jönnek a teregetős macskák. a túlsó faluvégről megérzik, hogy nekik jelenésük van. ott tekergőznek a lábam alatt - már ketten tudják ezt a táncot - , és ha nem simogatom őket, közlik, ez helytelen. felmásznak a lábamon tudatni. deréktájon már értem, és karmolásnyomok árán meg is tanulom. a kutya hál'isten nem ilyen vérmes, ő csak eldobja magát előttem, és akkor őt kell simogatni.  minden sárga, meg fehér, esetleg rózsaszín. a gyümölcsfák, a virágok. ami tegnap kis, jelentéktelen semmike volt, ma pompázatos virágkehely. percről-percre változik minden.  a kakas azt sem tudja, hogy bizonyítsa országnak, világnak, mekkora király is ő. hangjától hangos a környék. és mindig van, aki válaszol neki. ami ő sem hagyhat szó nélkül.  még folytatom, mert a feléig sem értem a tavasz méltatásának :) March 05 Cigánybáróvégig nyikorogtak a székek.
(és a jelmeztervező jól kiszúrt szegény Saffival és Arzénával. az egyiket tehénnek, a másikat lógó mellűnek öltöztette. a díszlettervező felvásárolta a kínai bolt teljes művirág készletét.
a vendégművészeknek meg elfelejtettek szólni, hogy ez színház.) February 26 esettanulmánya cikk megtalálható itt: http://www.ofi.hu/elemek/userfiles/200811%2012%20web.pdf Andl Helga Egyszervolt iskola Esettanulmány egy iskola megszűnésérőlnem kommentálom, tegye mindenki maga. February 09 komment egy kolléganőneka 10-ből 4-et muszáj véleményeznem. a többit olvassa el mindenki maga. az ottani kommentek száma jelenleg közelíti a 300-at.
6. "Egyedül üdvözítő módszernek kiáltanak ki kétes értékű pedagógiai eljárásokat: team-munka, projekt-készítés, kooperatív tanulási technikák stb.: ezek ugyanis el tudják fedni, hogy ki az, aki ténylegesen dolgozik, s ki az, aki egyszerű megfigyelője a munkának." Ha egyedül üdvözítőnek kiáltják ki, nem értenek a szakmájukhoz. Ha ezeket a módszereket „kétes értékűnek” nevezik, nem is ismerik. A kedvükért egy kis gyorstalpaló: team-munka: A team munka annyit jelent, hogy az egyének egy csoportja együtt dolgozik egy közös cél elérése érdekében. A team munka a felelősségben való osztozással kezdődik, majd eljut oda, hogy a team tagjai osztoznak az egész szervezetre kiható döntések meghozatalában. · A csoportcélok mindenki számára világosan megfogalmazottak és tisztázottak. · A tagok nyitottak egymás felé. A közöttük lévő kétirányú kommunikáció biztosított. · A részvétel és a vezetés elosztott a tagok között. Mindenki lehet résztvevő, vezető és meghallgatott fél. A viszonylag kiegyenlített hatalmi viszonyok teszik lehetővé azt, hogy minden résztvevő erőforrásai (képességei, személyisége) teljesen kihasználttá váljanak. · A csoportdöntési folyamat rugalmasan illeszkedik a helyzet megkövetelte szükségletekhez. A csoport a közös döntést igyekszik megvalósítani a gyakorlatban. · Az egyéni befolyás mértékét nem a formálisan kapott hatalom, hanem az egyéni képességek, a gyakorlottság, a szakértelem és az információkhoz való hozzáférés lehetősége határozza meg. · A csoport tagjai bátran felvállalják a véleménykülönbségekből adódó konfliktusokat. · Magas a csoport kohéziója, elégedettek a csoporttagsággal, elfogadják és támogatják egymást, bizalommal fordulnak egymás felé. · A csoport problémamegoldó képessége magas szintű. · A csoporttagok együtt értékelik ki a csoport hatékonyságát és döntenek arról, hogyan javíthatnák saját működésüket. Projekt módszer: A projekt olyan feladategység, amelynek középpontjában a mindennapi élet valamelyik komplex problémájának önálló feldolgozása áll, menete: projektválasztás, tervezés (feladatok és végrehajtásuk módja), végrehajtás, értékelés. A ~ napjainkban is alapvető, széles körben használt eljárás a különböző isk.-típusok tanulói számára az önállóság és felelősségtudat fejlesztésére, demokratikus közösségi viselkedésmódok gyakorlására. A módszer lényege, hogy elméleti konstrukciók meghallgatása és megtanulása helyett a tanulók valami konkrét, kézzelfogható "terméket" készítenek el. Egy adott téma iránt érdeklődő tanulók az osztály- és évfolyamkereteket átívelő csoportba szerveződve mélyülnek el egy probléma megoldásában. Ennek során jórészt önálló munkával, szükség szerint a projektcsoporton belüli belső munkamegosztással (kiscsoportok szervezésével), a tanórai és a tantárgyi keretektől függetlenül tevékenykednek. A munka során szükséges elméleti tudnivalókat maguk kutatják fel, osztják meg egymással meglévő és frissen megszerzett tudásukat, az egyéni képességek és tehetségek figyelembe vételével alakítják az egyes munkafolyamatok elvégzését. Kooperatív tanulási technikák: A kooperatív tanulási forma a tanulók (4-6 fős) kiscsoportokban végzett tevékenységén alapul, és az ismeretek és az intellektuális képességek fejlesztésén túl kiemelt szerepet játszik a szociális kompetencia, azaz a tanulók szociális készségeinek és együttműködési képességeinek kialakulásában és fejlődésében is. A tanulók a csoportmunka keretében közösen dolgoznak, ez együttes felelősséget jelent a csoport eredményéért, tehát nemcsak a saját, hanem a csoporttársak munkájáért is. A kooperatív tanulás mint módszer a konstruktív tanulási elméletre épül, amely szerint az ismeretek elsajátítása mindig alkotó. A kooperatív életszemlélet kölcsönös tiszteletre alapozott együttműködést és a közösség minden tagjának egyéni teljesítményét előtérbe állító szemléletet jelent. Ellentétben áll a versenyszellem hangsúlyozásával, ahol az egyének a csoport többi tagját igyekeznek túlszárnyalni. Előfeltétele a közösség tagjai közötti kooperáció eredményeként létrejövő konszenzus.
7. "A tényleges tudás, az ismeretek háttérbe szorulnak, a „kompetencia” szót annyiszor mondják ki naponta az oktatás irányítói, mint a tibeti buddhisták az „Om” szótagot, és legalább akkora varázserőt is tulajdonítanak neki." Lenne mondandóm a budhizmusról is, de ezt most hagyjuk. A tényleges tudás=használható tudás. Annak pedig csak egy kis része az ismeret. A kompetencia pedig a „képes vagyok rá, és akarom is„ életérzés. 8. "Az „elitképzés” szitokszóvá válik, az ezt célként megfogalmazó iskolákat különféle módszerekkel igyekszenek ellehetetleníteni: beiskolázási körzetek felállítása, felvételik korlátozása, hátrányos helyzetűek előnyben részesítése stb." Az elit fontos része a társadalomnak, de nem zárkózhat elefántcsont-toronyba. Vagy ha mégis, ám tegye, de a valóság előbb-utóbb oda is beszivárog. Jobb, ha már kisgyerekkorban megismeri, és tud hozzá viszonyulni. Nem csak „iszonyulni”. 9. " Meghatározóvá válik az a felfogás, hogy a tanítási folyamat legfontosabb eleme, hogy a gyerek érezze jól magát az iskolában, lehetőleg minél kevésbé terheljük, csökkentsük a tananyagot, szorítsuk vissza az olyan különösen frusztráló tárgyakat, mint a matematika, fizika, kémia, s nagyjából elég az is, ha valamilyen szinten megtanul angolul és be tudja kapcsolni a számítógépet." Ezt hívják demagógiának. A gyerek akkor érzi jól magát az iskolában, ha képességeinek megfelelően terhelik. Aki sokat bír, azt jobban, aki még kevesebbet, az kevésbé. Az unatkozó gyerek nem „jólérzi magát”, hanem rendetlenkedik, rosszabb esetben „iskolátkerül”. A matematika sem frusztráló, ha biztos alapokra építkezve „van megtanítva/magtanulva”. És nem „letanítva”. hát, röviden, ennyi. és elég csak beütni a hívószavakat a keresőbe, aki meg akar ismerni valamit, "csak" ennyi a dolga.
February 03 pedagógus munkaidőMennyire terheltek
Felmérik a pedagógusok munkaidejét
az alábbi linken a cikk. http://www.hirextra.hu/hirek/article.php?menu_id=2&cat=1&article_id=120423megjegyzésem a következő: tanév elején elkezdtem írni a munkaidőmet. saját használatra, hogy magam is tisztában legyek, mire megy el a napom. azóta csak több lett, hiszen pályázatot is nyertünk (ismét), és rengeteg munka van vele.
tehát a lista (betűhíven, a tartalom a lényeg):
szept. 28.vasárnap 18,00-18,15: jelentkezés küldése a jonatánnak 18,15-18,45: szakdolgozat kérdőívének kitöltése 18,50-21, 00 tanmenet szépítgetés, hörcsi ppt 3 Szept.29. 7,15-13,15: ügyelet tanítás, önként vállalt tehetséggondozás, fénymásolás, stb. 20,15-22,30: tanmenet, készülés 8,15 Kedd 7,30-12,30:tanítás, önként vállalt tehetséggondozás admin. Fénymás 14-17:értekezlet 20,30-21,30 készülés 9 Szerda 7,45-13: tanítás önként vállalt tehetséggondozás, admin 19-20,30: honlap szerkesztés, aktívtábla program letöltése 21,30-22,30:vadászat a neten 7,45 Csüt. 7,30-11,30: tanítás 11,30-16: helyettesítés 19,30-20,10: difer értékelés, kölöknet 21-22,30: készülés 9,40 Péntek 7,15-11,30: ügyelet, tanítás 11,30-16:helyettesítés 8,45 okt.6. hétfő 7,15-11,30: ügyelet, tanítás 11,30-16:helyettesítés 22-22,50: készülés 9,35 Kedd 7,30-13,30: tanítás, admin 20-20,30: munkaköri leírások áttanulmányozása 21-22,45:készülés 8,15 Szerda 7,30-13,45: tanítás önként vállalt tehetséggondozás, admin munkaköri leírások egyeztetése 21-21,45: hal ppt 7 Csüt. 7,30-12,30: tanítás, admin 21,30-22,30: készülés 6 Péntek 7,45-13,45: tanítás, admin, 1 ó helyettesítés, a többi grátisz 20-21: nem szakrendszerű oktatás 21,30-22,30: ua 8 Szombat 18-20: nem szakrendszerű, mesekönyv 2 Vasárnap 21-23: szöveges értékelés, készülés 2 10.13. hétfő 7,15-13,45: tanítás önként vállalt tehetséggondozás, admin 20,30-22,30: készülés 8,30 Kedd 7,30-13: tanítás 16-17,45:esetmegbeszélés 20-21,30:készülés 22,30-24: munka 10,15 Szerda 7,30-13: tanítás, admin, 1 ó helyettesítés, 16,30-17: esetleírás 17-18: nyilvánossá tétel: honlap 19-21:ua 10 Csütörtök 7,30-13,30: tanítás, admin, 1 ó helyettesítés, 17-17,30: esetleírás 19-20: virtu, honlap 20-21,45:készülés 21,45-22,45:honlap 10,15 Péntek 7,45-16,15: tanítás, admin, helyettesítés 18-19: honlap 20-20,45: honlap 10.15 Nov.1. Szombat 21-21,30: honlap 0,30 Vasárnap 20-22: tanmenet, készülés 2 Hétfő 7,15-15,30: ügyelet, tanítás, admin, pszichológus egyeztetés 20,30-23: készülés, net, gépkarbantartás:10,45 January 23 Mi a kutyagumit is csinálunk, amikor dolgozunk?Találtam egy jó cikket. nem is kommentálom, önmagáért beszél.
a címben először mást írtam, aztán finomítottam. tekintettel vagyok az érzékeny lelkekre. :)
January 09 kedves könyveimksatriya meginvitált egy játékra. írjam le az elmúlt évem 5 legfontosabb könyv címét, és kérjek fel erre másik öt számomra fontos embert is.
amikor végiggondoltam, mit is olvastam tavaly, először elszörnyedtem. a szépirodalom iszonyúan alulreprezentált a listámban. pedagógia, pedagógia, aztán száraz közgazdaságtan (brrrrr), néprajz (ez szívemnek kedves), mezőgazdasági ismeretek, aztán megint a szakma. ami nem baj, csak nem helyes. kell a szívnek is a táplálék.
tehát a listám a következő:
Benedek István: Csavargás az Alpokban
papírgyűjtéskor kukáztam vissza, több társával együtt. valaki megunhatta, hát kidobta. én meg boldogan megmentettem. és nosztalgiáztam. még főiskolás koromban olvastam, a "benedek istván korszakomban". akkor minden könyvét felkutattam. legnagyobb hatással az Aranyketrec volt rám. azt hiszem, újra leveszem a polcról.
Eszterházy Péter: Semmi művészet
ehhez semmi magyarázat nem szükséges. megláttam, megvettem. és nem bántam meg.
Vavyan Fable: Ki feküdt az ágyamban?
nagyon szeretem a szerző minden könyvét. fordulatos történetek, annyi humorral, hogy a legmélyebb depresszión is átsegítenek. és ami a döbbenetes, olyan, józan ésszel el sem képzelhető történeteket ír le, amelyek mostanában még a hétpróbás bulvársajtónál is kiütik a biztosítékot. csak ami nála kitalált (?) történet, az napjaink vezető híre. félelmetes.
Az iskola dolga Virtuális nevelésügyi kongresszus az OFOE honlapján 2007. november - 2008. június virtuális kongresszus
ez a kiadvány nyomtatott formája az OFOE-n zajló nagyszerű eseménynek. végig követtem, időnként kommenteltem is az írásokat, de leírva, összefűzve mégis más. ha el voltam/vagyok kenődve, nem tetszik, ahogy alakulnak a dolgok, itt olyan kollégákat olvashatok, akik visszaadják a hitemet.
az utolsó könyv nem is könyv a szó klasszikus jelentése szerint. MAGYAR HAIKU KÖLTŐK
nagyon szeretek itt bóklászni. a jógán keresztül jutottam el ezekhez a versekhez. nem is versek ezek, némelyik festmény, vagy érzés, hangulat, de mindenképpen gondolkodásra késztet. az ember keresget, aztán szíven üti egy sor, és újraolvassa, elmélázik felette, és helyrezökken a világ.
legutóbb ez talált utat hozzám:
Kobajasi Issza:
Bátran lecsapok
egy legyet, s felsandítok a hegy ormára. akiket én kérek, hogy mutassák be kedves könyveiket:
kedves kolléganőm, Erika munkabírása, szakmai tudása lenyűgöző. aki ellátogat a honlapjára, maga is meggyőződhet róla.
Tamás igazi "gyűjtő", és nagy alien rajongó.
Gabcsi feltöltődni járok hozzá
István szeretem, ahogy ír. bár mostanában lusta :(
Hajdusógor csak így ismerem, nemrég fedeztem fel a kolléga blogját. a stílusa alapján nagyon kíváncsi vagyok az olvasmányélményeire is. January 05 Hankiss Elemér: "Magyarország megalázott ország"nem kommentálom, csak idézek belőle:
"Magyarországon ma elfogadhatatlanul alacsony a társadalmi mobilitás, mint akár száz éve volt. Annak az esélye, hogy egy szegény gyerek polgári életpályára léphessen, ma szinte alacsonyabb, mint száz éve volt. Igaz, annak idején a kis Arany Jánosnak se volt nagy esélye a fölemelkedésre. Egy isten háta mögötti faluban született, szerény körülmények között élő családban. De volt egy olyan tanítója, aki kézen fogta és elvitte a debreceni kollégiumba. És annak idején gyerekek ezrei kezdtek így felfelé lépegetni a társadalmi létrán. Az 1930-as években is nagyobb volt a mobilitás, mint most.
A Kádár-rendszer sok súlyos és maradandó kárt tett az országban, de az kétségtelen, hogy a hetvenes-nyolcvanas években százezrek emelkedtek ki a proletár vagy paraszt-proletár létből és jutottak fel egy kispolgári-polgári szintre. Felnőtt egy első generációs szakértelmiség is. 1989 után a helyzet rosszabbodott. Gazsó Ferenc vizsgálatai kimutatták, hogy például a Budapesti Műszaki Egyetemen voltak olyan évfolyamok, amelyekben egyetlenegy első generációs gyerek sem volt. Pedig önsorsromboló az a társadalom, amely nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy a társadalom minden rétegéből, mélyrétegeiből is felszínre hozza a tehetségeket. Az utóbbi egy-két évben szerencsére - Csermely Péter s mások hősies erőfeszítésének köszönhetően - már elindult néhány kiváló tehetséggondozó program."
a teljes cikk elolvasható: http://www.hirszerzo.hu/cikk.hankiss_elemer_magyarorszag_megalazott_orszag.92318.html |
|
|
